Az angol tájképi kertAz angol tájképi kert
| "Gyakran kérdezik tôlem, hogy melyek az igazi angolkert fôbb ismertetôi. A válasz nagyon egyszerű: az arányosság, a természetesség és a magával ragadó esztétikai élmény."
A francia barokk
|
|
Egy teljes évszázadon át (17. sz.) Európát a francia barokk korstílus uralta. Ezt az irányzatot a merev, architektonikus térelemekké nyírott növényzet, mértani ábrákat alkotó utak és terek jellemezték, s az így kialakított "kert" a királyi udvar szertartásos vonulásának és kerti rendezvényeinek színterévé vált. Jellemzô volt az ilyen kertekre a fajszegény kompozíció (Taxus, Buxus, Ligustrum, Carpinus) és a növények egyéni karakterének érdektelensége. A felhasznált növényeket drapériaszerűen alkalmazták, késôbb térformáló hatásuk is háttérbe szorult, s öncélú állatfigurákká nyírt karikatúrákká silányultak. Ezt az irányzatot szolgai módon átvette a porosz udvar, Sansoucci, valamint Bécs, Madrid, de Hollandia és Dánia is. Ez a kép az internetről származik, a Loire menti Villandry kastély parját mutatja.
|
| Visszatérés az érintetlen természethez
|
| A 18. században, a hajózás tökéletesedésével, az angolok távoli tájakra eljutva kezdték megismerni a Távol-Kelet és más egzotikus tájak növényvilágának féktelen diverzitását, a természet pazarló bôkezűségét. Visszatérésükkor rajzokkal, herbáriumokkal próbálták bemutatni azt az élményanyagot, mely döbbenetes hatást gyakorolt az Európa meglehetôsen szegényes növénykultúrájához szokott hajósokra, utazókra. Ekkor kezdôdtek a trópusi növényvilág különleges egyedeinek honosítási kísérletei a fôúri kastélyok télikertjeiben, és egyes mérsékelt égövi, szubtrópusi tájak növényeinek importja a gazdag fôúri és nagypolgári kertekbe.
|
|
Kudarcok és sikerek váltották egymást, s eredményezték számtalan érdekes és új lombhullató, valamint örökzöld növény európai megtelepedését. Különösen a lomblevelű örökzöld fajok (Aucuba, Cotoneaster, Mahonia, Rhododenron, Prunus, stb.) megjelenése keltett nagy feltűnést. Ez érthetô is, hiszen Európában a jégkorszak szinte az összes lomblevelű örökzöldet kiirtotta, de Ázsiában és a Távol-Keleten a Himalája megvédte a praeglaciális fajokat, s azok hatalmas változatosságban a mai napig is díszítik a mérsékelt égövi területeket. Mindezen tényezôk eredményezték, hogy az emberek ismét felfigyeltek az érintetlen természet szépségére és harmóniájára, és megpróbálták épített kertjeikben is megjeleníteni ezt a hatást.
Ívek és színfoltok
|
|
Hogarth angol festô tudatosan hangsúlyozza az ívelt nyomvonalú út jelentôségét
a kertekben és az S alakú hullámvonal vagy szépségvonal fontosságát a képzôművészetekben is, mely révén megszűnik a szimmetria mint követendô irányelv.
Kent tájképfestô fejti ki elôször, hogy a kertben valamilyen környezetbe illô tájképet kell megépíteni, tehát tudatos alkotást kell létrehozni. Festôi hatású árnyékkal és színfoltokkal dolgozik, ahol az ellentétek erôsítik és hangsúlyozzák a kívánt hatást.
Távol-Keleti hatások
|
|
A 18. század közepén írott beszámolók jelennek meg a Távol-Kelet kertjeirôl (Chambers, 1757–72, Kína kertjei) ahol a természet utánzása helyett annak karakterisztikus és metaforisztikus ábrázolását és harmóniáját helyezik elôtérbe. Ez óriási lökést adott a kertépítészetnek. Kiemeli a változatosság fontosságát, mely vonatkozik az alkalmazott növényfajok, a különbözô motívumok sokféleségére. Chambers nem csak elméleti megállapításokat tett, hanem késôbb a londoni Kew Garden építésével bizonyította, hogy a leírtakat a gyakorlatban is képes megvalósítani.
A pagodáktól a műromokig
|
|
Így alakult ki az angol tájképi kert, melyet a kínai ráhatás miatt kezdetben angol-kínai kertnek is neveztek. Ez a kertstílus a 18. századtól napjainkig is talán a legnépszerűbb és legelterjedtebb irányzat. Természetesen az eltelt közel 250 év alatt ennek a stílusnak is számtalan változata alakult ki. A kezdeti éveket a túlzott változatosság jellemezte. A látványt kínai pagodákkal, arab mecsetekkel próbálták még jobban fokozni. A 19. századi irányzat a kerti kioszk építését favorizálta. Ugyancsak elterjedt volt a Monarchia területén a fôúri csemetéknek hízelgô babaházikó építése is. Csónakázótó, hattyúház, díszfácánokkal, díszbaromfikkal és pávákkal, gazdag pompában tündöklô kertek jelentek meg a 20. század elejére.
|
| Az angolkert egyik gyakori válfaja a szentimentális kert, melyben műromok építésével, vagy meglévôk restaurálásával különösen impressziv, archaikus hatást értek el.
|
|
Ugyancsak a múltszázadban terjedt el az úgynevezett gyűjteményeskert, ahol cél a raritások, vagy más néven egzotikus vidékek növényritkaságainak ízléses elhelyezése volt. Napjainkban igazi angol tájképi kert építésére ritkán kerül sor, elsôsorban a modern kertek kis mérete miatt (1000 m2 alatti), legfeljebb tájképi vonásokkal rendelkezô városi kert építhetô. Az igazi tájképi kert megépítéséhez legalább 4-5000 m2 terület szükségeltetik.
Mi is az igazi angolkert?
|
|
Gyakran kérdezik tôlem, hogy melyek az igazi angolkert fôbb ismertetôi. A válasz nagyon egyszerű: az arányosság, a természetesség és a magával ragadó esztétikai élmény. Ehhez szükséges a kertre és a környezetére tökéletesen ráillô alapötlet, a kifogástalan terepszintek kialakítása, arányos és esztétikus műtárgyak elhelyezése (út, pihenôpad, vízfelület, társasági tér, grillezô stb.), nagyon változatos és gazdag növényzet, továbbá jó ízlés és szakértelem.
|
Szöveg: Udvardy Jenô
Fotó: Udvardy Dávid (Malamute Bt.)
www.alomhaz-alomkert.hu |
|
 
|
