Telepítés

A sövény telepítésére legalkalmasabb időpont a tavasz.

Lombhullató sövények esetében ássunk ki a leendő sövény nyomvonalában egy negyven centiméter széles, mély árkot. Az árok aljába helyezzünk érett istállótrágyát vagy - ha nem jutunk hozzá - tartós hatású műtrágyát. A növényeket fajtól és növekedési erélyüktől függően 25-40 centiméter távolságban helyezzük el egymástól. Ha nem számít a sövény vastagsága és nagyon dús térhatárolót szeretnénk kialakítani, akkor érdemes két sorba telepíteni a sövényt. Ebben az esetben a növényeket úgy helyezzük el, hogy közöttük 30-40 centiméter távolság legyen.

Alakító metszés

Egyéves növények esetében, a telepítés után a talaj felszínétől 10 cm távolságban vágjuk vissza őket. Idősebb növények esetében a visszavágást gyakran már a kertészeti árudákban elvégzik, így sokszor nincs szükség rá.

A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal nyírjuk. Figyeljünk arra, hogy a nyírások között ne legyen 10 centiméternél nagyobb távolság, mert ebben az esetben a sövényünk könnyen kiritkulhat.

Fenntartó metszés

Ha már elértük a sövény kívánt magasságát, már nincs más dolgunk, mint az évente 2-3 alkalommal történő, a sövény alakját meghatározó metszést elvégezni. A sövény keresztmetszet téglalap vagy nyújtott trapéz alakú legyen. A felfelé szélesedő sövény nem jó, mert az alja felkopaszodik a túlzott beárnyékolás követeztében.

A virágos sövénynövények legtöbbje már ősszel kifejlesztette virágrügyeit, így tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, tehát megakadályoznánk a cserje virágba borulását. Ebbe a csoportba tartozik például az aranyvessző (Frosythia), az orgona (Syringa), a kerti gyöngyvessző (Spirea x vanhouttei), a korai tamariska (Tamarix tetrandra).

Más cserjék rügyeiből először hajtások fejlődnek és ezekből csak később fejlődnek ki a virágok. Ezeket a fajokat koratavasszal is lehet metszeni. Többek között ilyen a fagyal (Ligustrum), a nyáriorgona (Buddleia), a hortenzia (Hydrangea).

Ifjító metszés

A téli metszésekkel a növény magasságát és szélességét tudjuk változtatni. Bár a tavasz első hónapjaiban az erőteljesen visszavágott sövények nem mutatnak túl jól, de ha szakszerűen végeztük a beavatkozást, nyár közepére már fel sem tűnik a tavaszi sövényformálás.

Talajművelés és gyommentesség

A talajművelésre főleg a sövény telepítése utáni néhány évben kell odafigyelnünk, mivel a gyomok egyrészt könnyen túlnőhetnek rajta, másrészt a jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vonnak el a sövénynövényektől. Évi két-háromszori kapálással könnyen megszabadulhatunk a gyomnövényektől, de egyszerűbb és szebb megoldás, ha fenyőfakérget szórunk a sövény mellé, mivel ezen keresztül nem tudnak kifejlődni a gyomok és esztétikusabb látvány nyújt, mint a puszta földfelszín.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlásról 3-4 évente kell gondoskodni. A sövényre jó hatással van az istállótrágya és komposztföld is. Az előbbiből 4-6 kg-ot juttassunk ki négyzetméterenként, míg az utóbbiból 3-4 kg-ot egy kis műtrágyával kombinálva. Ha csak műtrágyával gondoskodunk az utánpótlásról, akkor a szerves trágyákhoz hasonlóan a kálium- és foszfortartalmúak teljes mennyiségét ősszel, míg a nitrogéntartalmú műtrágyák egyharmadát ősszel, a kétharmadát pedig tavasszal juttassuk ki a növények alá.

A cikksorozat következő részében a sövények típusaival ismerkedhetnek meg.