Pogácsa szó eredete: – 'omlós kerek sütemény: Déli szláv eredetű szó: szerb, horvát, szlovén pogaca ('kerek kenyér, sütemény lepény'); ezek előlzménye az olasz focaccia ('formában sült édes tészta') késő latin focaccea ('sült tészta') nyomán; forrása a focus ('tűz'). (Tótfalusi István: Magyar szótörténeti szótár) Hozzánk a törökök hoztak magukkal, a nemzeti hagyomány részévé vált. A legegyszerűbb pogácsa a sóspogácsa volt, amelynek alapanyaga csupán liszt, só és víz, később ezt paprikásan is készítették, sőt a mai napig készítik. Ne feledjük, hogy minden juhtúró sajtként kezdi. A magyarban ezt az állapotot nevezik "gomolya"-nak. A gomolyát aprítják, sózzák és így továbberjesztik: ezen állapotok neve (éretlen, .., érett) "brindza", majd a folyamat végén áll elő a "juhtúró".

Elkészítés:
A lisztet összedolgozzuk a margarinnal, a tojás sárgával, a cukros tejben megfuttatott élesztővel, a tejföllel. Két óra hosszat kelesztjük, közben többször hajtogatjuk, újnyi vastagra kinyújtjuk. A tészta tetején vékony rétegben felvisszük a villával összetört juhtúrót, újra hajtogatjuk, fél órát pihentetjük, majd ismét kinyújtjuk. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőben 180 fokon fél órát sütjük, míg a teteje kissé megpirul. Finom, vendégváró sós sütemény.

Garami Márta