Rózsanád (Canna generalis) gondozása

A kerti kánna, rózsanád, dísznád (Canna x generalis), a trópusi Amerikából származó dísznövény. Ázsiában és Dél-Amerikában keményítőben gazdag föld alatti száráért ma is termesztik.

Rózsanád jellemzői

Ötven faja ismeretes, de keresztezések és nemesítés révén fajtáinak száma ma már az ezret is meghaladja. A pompás indiai ehető kánnának parkokban és más köztéri kiültetésekben inkább magasabb fajtáit láthatjuk, de kiskertekben az alacsonyabb fajták népszerűek.

A növény elfekvő gyöktörzse (rizómája) gumószerűen megvastagodott, és sekély mélységben fejleszt gyökereket. A rizómák rügyeiből a levelek szárképletet hoznak létre, az egyes levelek levélhüvelyei egymást körülfogva egy látszólagos törzset alakítanak ki. Virágzata fürtszerű, a levelek fölött fejlődik. A virágok hímnősek és aszimmetrikusak, változatos alakúak és színűek: piros, rózsaszín, sárga, világos krémszín, pöttyös, foltos, intenzív vagy halvány árnyalatú, és mindezek kombinációi.

A levél is lehet lándzsa vagy tojásdad formájú, méretében is eltérő, zöld vagy barnáspiros színű. A levelek erezete megegyezhet a levél színével, de lehet sárga, barna vagy piros a csíkos fajtáknál. A virágokból fejlődő toktermés 3 rekeszű, csúcsán nyílik, és több gömbölyded magot tartalmaz, de gyakran előfordul, hogy a növény magtalan.

Elhelyezés

Kedvelt, impozáns dísznövény parkokban, közterek évelőágyásaiban, de dézsában, edényekben is szépen díszít egyedül vagy vegyesen ültetve. Felfelé törő növekedése miatt jól mutat hamvaskával (Jacobaea maritima, régebbi nevén Senecio), bársonyvirágokkal (Tagetes), díszcsalánnal (Coleus) szegélyezve.

Rózsanád gondozása, igényei

A rózsanád melegkedvelő növény, szélvédett, napos helyet, laza, humuszos, tápanyagban gazdag talajt igényel.

Évelő, de nem télálló, az első enyhe fagyok is ellankasztják, akár a dáliát, ezért kiásott rizómáit teleltetni kell. A földet nem szabad lerázni a gyökerekről, tehát földlábbal együtt kell 10-12 C-fokos pincébe betárolni, egymás mellé, a földre állítva elhelyezni.

Ha korai szép virágzást várunk tőle, tél végén, február-márciusban a töveket meg kell tisztítanunk a régi gyökerektől, elszáradt föld feletti részektől. Ezután a rizómákat éles késsel két-háromrügyes darabokra vágjuk, a metszési felületeket faszénporba mártjuk, és 1-2 napig szikkasztjuk, hogy a sebek beparásodjanak, és ne engedjenek utat a fertőzéseknek. Ezután a növényeket homokos földbe becserepezzük, és fűtött lakásban, télikertben vagy üvegházban májusig előneveljük. Májusban, a „fagyosszentek” elmúltával ültethetők ki csak biztonságosan.

Ha nem akarunk bajlódni az előneveléssel, megtehetjük, hogy csak egyenesen a teleltetőhelyről ültetjük ki, de akkor lényegesen később fog virágzani. Magról is szaporítható, nem csak a rizómák szétosztásával, de főleg nemesítési céllal érdemes.