Mezei csiperke (Agaricus campestris)
Mezei csiperke jellemzői
Közepes méretű, alacsony növésű, zömök, vastag húsú gomba. Kalapja félgömb alakú, majd ellaposodó, fehér, sárgásfehér, sárgásbarnás vagy halványbarna.
A kalap felülete lehet sima vagy apró pikkelyes, bőre lehúzható. Széle kezdetben aláhajló, begöngyölt.
Lemezei sűrűn állók, keskenyek, a kalap széle felé keskenyednek. Legjellemzőbb tulajdonsága a lemezek színe, mert azok kezdetben rózsaszínűek, majd hús-vörösön át sötét csokoládébarnák, barnásfeketék lesznek.
Tönkje egyenletes vastag, aránylag rövid, zömök, tömör, fehér, fehéres színű. A tönkön felül jól fejlett, feltűnő gallér van, amely a kalap szélét a tönkkel összekötő burok maradványa. Ez a burok fiatal korban a lemezes termőréteget borítja.
Húsa a kalapban is és a tönkben is vastag, eléggé merev. Színe fehér vagy halvány rózsaszínesre elszíneződő. Jellegzetes, közismert, sajátos jó szaga van. Elég jól szárítható, de a szárítmánya nem szép színű, feketés.
Előfordulása
Főleg trágyás, füves helyeken, réten, mezőn, legelőn, akácosban, utak mentén és kertekben is, kora tavasztól a tél beálltáig. Az egész országban igen gyakori, helyenként tömegesen terem.
Hasonló fajták
Igen sok változata van, amelyek alakban, színben eltérőek. Sok közeli rokona ismeretes, amelyek közül a legfontosabb a pincékben és termesztő üzemekben régóta nagy mennyiségben termesztett kétspórás csiperke (idegen néven sampinyon). A termesztett csiperkét természetesen teljesen
biztonságosan lehet fogyasztani, mert a mesterséges termesztésben az ágyásokon a csiperke között más gombafajta nem kerülhet elő. Helyenként bőven termő rokon fajták még a bocskoros csiperke és a komposztcsiperke.
A mezei csiperke (más elnevezéssel kerti csiperke) felismerése igen könnyű, ha a lemezek rózsaszínűből megfeketedő színére és a tönkjén levő feltűnő gallérra figyelünk. A hozzá hasonló mérgező gombák ugyanis vagy fehér, tehát nem színes lemezűek, vagy ha ilyen a lemezek színe, akkor nem gallérosak. Össze lehet téveszteni, azonban egyes további csiperkefajtákkal, amelyekről az erdőszéli csiperke cikkben írtunk.
