Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Nagy őzlábgomba jellemzői

A legnagyobbra növő, feltűnő, ernyő alakú, igen hosszú tönkű, pikkelyes kalapú gomba. Kalapja kezdetben tojás alakú, majd kúp alakú, ellaposodó, de közepén sajátos csúcsa marad. Színe barnásfehér, szürkésfehér alapon sötétbarnán tarka, mert a kalap barna bőre pikkelyesen, táblásan felrepedezik, és ezek a kiálló pikkelyek körökbe rendeződve díszítik a kalapot. A kalap feltűnően vékony húsú, bőre nem húzható le.

Lemezei igen sűrűn állók és szélesek, puhák. lehetnek kissé vörösbarnásan foltosak.

Tönkje különös; alul széles, talpszerű gumóval, felfelé vékonyodó, rendkívül hosszú és belül csöves. Színe fehér alapon barnán, márványozottan tarka. A tönkön fölül rojtos szélű, porcosan kemény, fel és le elmozdítható gyűrű van. Felső vége a kalap húsából gömbcsuklószerűen kifordítható.

Húsa a kalapban puha, kócszerű, a tönkben rostos, szálas, kemény. Színe fehér, színtartó, azaz a színe nem változik, szárítva is csak szürkésfehér lesz. Húsa nyersen is kellemesen jóízű, édeskés. Fontos tudni, hogy csak a fiatal, még zárt kalapú, dobverőre emlékeztető alakú gomba alkalmas fogyasztásra, időskorban már csak a kalapja és a tönk felső vége ehető, mert a tönk alja szívósan kemény lesz, de a nagyméretű kalapból még így is ízletes ételek készíthetők.

Előfordulása

Mindenféle erdő talaján a ritkásabban fás helyeken, erdőszéleken, akácosokban, bokros ligetekben, kertekben, helyenként tömegesen terem. Nyár elejétől a tél beálltáig mindenkor előkerül.

Hasonló fajok

A legkönnyebben felismerhető ehető gomba. Esernyőszerű, fehér alapon barna-tarka jókora termőtestei közismertek, de sajnos nagyon sok vidéken alaptalanul félnek tőle, rossznak vélik. A többi nagyobb termetű őzlábgombák (karcsú, csipkés őzlábgomba stb.) között is van kissé mérgező.

A nagy őzlábgombát jól megkülönbözteti a többitől igen hosszú, márványosan tarka tönkje, közepén csúcsos, jellegzetesen pikkelyes, barna-tarka kalapja ás rendkívül nagy termete. A fogyasztásra nem ajánlható piruló őzlábgomba húsa vörösesre elszíneződik, így ezzel is különbözik.

A mérgező őzlábgombák: a vöröses, a rózsás és a húsbarnás őzlábgomba kis termetűek, tönkjük vékony, rövid, törékeny, és nincs rajta elmozdítható gyűrű, hanem csak szakadozott kis gallér. A súlyosan mérgező párducgalócától a nagy őzlábgomba nemcsak alakbeli tulajdonságaival különbözik, hanem a világos alapon barnán pikkelyes kalapjával is, mert a párducgalóca kalapja ellenkezőleg, azaz barna alapon fehéren pettyes.

Ha tehát a feltűnő nagy méretére, alakjára, színére és el nem színeződő húsára gondolunk, akkor a nagy őzlábgombát semmivel sem téveszthetjük össze.