Erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis)

Erdőszéli csiperke jellemzői

Közepes vagy nagy termetű, magas tönkű és olykor igen nagy gomba. Kalapja és tönkje vastag húsú. A kalapja kezdetben tojás vagy harang alakú, végül lehet teljesen lapos is. A kalap színe többnyire egészen fehér, de lehet sárgásfehér, szürkésfehér, barnásfehér is. Felülete sima, kissé fényes, de a bőre gyakran felszakadozó, repedező és lehúzható.

Lemezei, mint minden csiperkének, megsötétednek, rózsaszínűből, szürkésfehérből sötét-barnák, olykor egész feketék lesznek; igen sűrűn állók, keskenyek, a kalap széle felé keskenyednek.

Tönkje aránylag hosszú, de vastag, belül olykor csöves, általában fehér, sárgásfehér, esetleg szürkésfehér, sötétedő vagy sárguló. Felülete sima, selymesen fényes vagy szálas. A gallér erősen fejlett, olykor kettős; a tönk tövén pedig sokszor gumós vastagodás látható.

Húsa fehér, de elvágva vagy eltörve megsárgul, esetleg halvány vörösessárgásra színeződik. Jó ismertetőjele, hogy ánizsra, keserű-mandulára emlékeztető kellemes illata van. Szárítmánya megsötétedik, de a sárgás szín azon is látszik.

Előfordulása

Ritkás állományú erdőkben, akácosokban, erdőszéleken, erdei tisztásokon, ligetekben a leggyakoribb gombák egyike. Nyáron és ősszel, esők után bőven terem.

Hasonló fajok

Rendkívül változatos méretű és alakú faj. Vannak igen nagyra nőtt és egészen kis termetű, karcsú, magas tönkű, valamint zömök, alacsony növésű változatai.

Felismerését megnehezíti, hogy rokonai között hozzá hasonló mérgező fajok is vannak. Ezek egyike a helyenként gyakori karbolszagú csiperke (sárguló csiperke). Felismerését az úgynevezett krómsárga elszíneződése segíti, amit a gomba kalapján vagy tönkjén nyomás, karcolás hatására lehet észlelni. Ezt a módszert alkalmazzák a piaci gombavizsgálat során is. A gomba undort keltő szaga főzés közben vagy idősebb korban jön elő intenzívebben.

A másik, kissé mérgező faj a ritka tintaszagú csiperke, de ez szürke, pikkelyesen felszakadozó kalapbőréről felismerhető. Még veszélyesebb az erdőszéli csiperke hasonlósága a fehér galócához, a gyilkos galócához, és néhány más mérgező gombához. Mégis könnyen felismerhető ehető gombának kell tekinteni, ha a csiperkékre jellemző megsötétedő lemezeire és a tönk gallérjára figyelünk. De a mérgező karbolszagú csiperke miatt, jó illatára is fontos figyelni.

Külön említhető még a csiperkék közül az alföldi réteken, mezőkön, helyenként olykor tömegesen termő sziki csiperke. Ez — főleg az Alföldön — egyik legjobban gyűjthető fontos, ehető gombánk. Ez a gomba többnyire nagyra növő, vastag húsú, jellegzetesen sajátos, nehéz szagú. Cserepesen felrepedező, szürkésfehér, barnásfehér kalapbőre és vörösessárgára színeződő húsa is jó ismertetőjele. Meg kell róla jegyezni, hogy erősen aromás sajátsága miatt nem mindenki találja élvezhetőnek, annak ellenére, hogy árusítható, jó, ehető gomba.