Piruló galóca (Amanita rubescens)

Piruló galóca jellemzői

Leggyakrabban tölgyesekben található, de fenyvesekben is előfordul. Gyökérkapcsolt gomba. A sűrű erdőrészeket is kedveli. Kora nyártól késő őszig terem. Nagy termetű, vöröses árnyalatú gomba. Világosabb vagy sötétebb, barna színű pettyekkel tarkázott. Gallérja erősen rovátkázott és jól fejlett. Húsa nyomás- és töréshelyeken vörösödik.

Kalapja 5-15 cm átmérőjű. Kezdetben kúp alakú, majd kiterülő. Mindig vöröses árnyalatú, de inkább világosabb vörösbarna színekben találjuk. A gomba kalapját olyan sűrűn fedik a kezdetben szürkésbarnás, majd barnás pettyek, hogy a kalapbőr alig látható. Alakjuk szabálytalan, elhelyezkedésük rendezetlen. A lehúzható kalapbőr széle nem bordás.

Lemezei sűrűn állók, kezdetben fehérek, később vörösesek. Nyomásra, sérülésre erősen vörösödnek. Kiszórt spórapora fehér.

Tönkje 6-15 cm magas, a talaj minőségétől függően erőteljesebben vagy gyengébben fejlett. A tövén rendesen gumóvá vastagodik, a gumó alja kissé kihegyesedik. Bocskora mindig hiányzik, maradványaitól a gumós rész erősen pikkelyes, egyes esetekben azonban sima is lehet. Kezdetben csaknem fehér, később sötétebb vagy világosabb vörösesen árnyalt. Állománya rostos. Felső egyharmadában jól fejlett, erősen bordázott gallért találunk. A bordázottság gyakran a tönk felső részére is átterjed. Az idősebb példányok gallérja teljesen a tönkre simulhat, de bordázottsága ilyenkor is szembetűnő. Nyomási és sérülési helyeken vörösödik.

Húsa fehér, a nyomás- és vágáshelyeken általában vörösödik, a tönkben ez a tulajdonság mindig kifejezettebb. A rovarrágások is vörös árnyalatúak. A lehúzott kalapbőr alatt mindig vöröses árnyalatú. Szaga gyenge, nem jellemző.

Íze fiatalon enyhén édeskés, az idősebb gombáké kissé kaparó. Jóízű ehető gomba, de nagyon gyorsan kukacosodik. Mindenféle gombás ételnek elkészíthető, de csak frissen, mert szárításra nem alkalmas. Csak az fogyassza, aki biztosan ismeri.