Szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus)

Szemcsésnyelű fenyőtinóru jellemzői

Inkább csak közepes termetű, de vastag húsú, csöves termőrétegű gomba. Kizárólag fenyőfák alatt terem. Kalapja domború, olykor hullámosan görbült. Színe barna, rozsdaszínű, olykor élénk narancssárga. Legfontosabb tulajdonsága, hogy kalapjának bőre feltűnően nyálkás, ragadós, és a kalap húsáról könnyen lehúzható. Száraz időben a kalap ragadóssága megszárad, de akkor jellegzetesen fényes, és a ráhullott fenyőtűk és egyéb törmelékek a kalap bőrébe beleragadnak, ezért a bőrét célszerű lehúzni.

Termőrétege csöves, halványsárga, fehéres, időskorban sötétsárga. A csövecskék tűszúrásszerű nyílásai időskorban kitágulnak, így a termőréteg likacsai ekkor ceruzahegy vastagságúak.

Tönkje egyenletesen vastag, és aránylag eléggé rövid. Színe halványsárga, fehéres-sárga. Fölül fiatal korban apró szemcsék vannak rajta, ezért volt e gomba régi neve szemcsésnyelű tinóru. Nedves időben a tönk a felső részén kis vízcseppeket izzad, és ez olykor a termőrétegen is észlelhető.

Húsa halványsárga, vajszerűen puha, színét nem változtatja. Íze és illata kellemes, de nem erős. Jelentős a víztartalma, ezért rosszul szárítható.

Előfordulása

Nemcsak fenyvesekben, de fenyőfák alatt mindenütt gyakori, helyenként tömegesen termő gomba. Már kora tavasztól kezdve késő őszig — nedves időjárás esetén — nagy mennyiségben is gyűjthető.

Hasonló fajok

A fenyőtinóru nem egységes faj, és több hozzá hasonló közeli rokona van, de azok is mind ugyanúgy ehetők. Valamennyi a fenyőfák alatt terem, és valamennyinek ragadós a kalapbőre. Közülük a vörösfenyő alatt fordul elő a sárga gyűrűstinóru, amelynek a kalapja élénksárga, és a tönkjén gallér van. Ezeket a tinórugombákat halványsárga és puha húsuk miatt helyenként vajgombának nevezik.

Ugyancsak jó, ehető gombák azok a tinórufajok is, amelyeket népiesen barna tinóruk néven foglalnak össze. Ezeknek a kalapjuk domború és barna, de nem ragadós, hanem száraz, és fiatal korban nemezes, molyhos. Termőrétegük élénksárga és idős korban tág likacsú. A tönkjük lehet megnyúlt, karcsú is, felülete pedig rostos, szálas, színe pedig nem mindig egészen sárga, olykor lehet kissé más színű is.

Húsuk vajszerűen puha, élénksárga vagy sárgásfehér, és többnyire kissé halványan kékül. Ezek a barna tinóruk inkább a lombos erdők talaján gyakoriak. Közülük közismert és legértékesebb, nagyban gyűjtött faj a molyhos tinóru. Felismerésükben fontos arra figyelni, hogy a hozzájuk hasonló mérgező tinóruk tönkje többé-kevésbé feltűnően élénkvörös színű.