Nyári vargánya (Boletus reticulatus)

Nyári vargánya jellemzői

A legkeresettebb, legtöbbre értékelt ehető gomba. Nagy, sőt sokszor igen nagy méretű. A kalapja kezdetben gömbölyű, majd félgömb alakúan erősen domború. Jellegzetesen barna, de változó színű, lehet fehéres, sárgás, élénk vörösesbarna vagy sötétbarna, majdnem fekete színű is. A kalap bőre nem, vagy alig húzható le.

Termőrétege nem lemezes, hanem csöves szerkezetű. A majdnem hajszálvékony csövek nyílásai a termőréteg felületén tűszúrásszerű apró likacsok. A termőréteg kezdetben fehér, majd hamarosan sárga, végül sárgászöld színű. Kettévágva a termőrétegnek a kalap húsától elütő színe és csöves szerkezete jól látható, és a kalap húsáról könnyen leválasztható.

A tönk többnyire középen duzzadt, majdnem hordó alakú, de lehet egyenletesen hengeres is. Színe világosbarna, fehéres. Felületét finom, hálózatosan recés erezet díszíti, amely legalább a tönk egy részén jól megfigyelhető. Belseje tömör.

Húsának vastagsága — a kalapban is, a tönkben is — feltűnő. Eléggé kemény, merev, de jól szeletelhető. Közismerten fehér; kellemes, jellemzően sajátos illatú. és nyersen is jó, a dióra emlékez-tető ízű. Kitűnően szárítható, és így keresett cikk a világpiacon.

Előfordulása

Kizárólag erdők talaján, a legtöbbször tölgyerdőben, a fák alatt terem. Kedveli a ritkásabb, ligetes helyeket, erdőszéleket, tisztásokat. Melegkedvelő faj, így nyár elejétől késő őszig, az ország erdős vidékein, mindenfelé nagy mennyiségben, helyenként tömegesen gyűjthető.

A nyári vagy ízletes vargányát a gombagyűjtők a legértékesebb ehető gombának tartják. Sokfelé úrigombának nevezik és a gyűjtők elsősorban ezt a gombát keresik. Sokan felszeletelve megszárítják, és elteszik télire. A szárított vargánya igen jelentős export árucikk is.

Hasonló fajok

Felismerése igen könnyű, ha barna színére, hálózatosan recés tönkjére és vastag, fehér, tehát nem kékülő húsára figyelünk. Nagyon hasonlít hozzá, és gyakran helyette gyűjtik az ugyancsak jó, ehető okkerszínű vargányát, amely az alföldi tölgyesekben honos, de összetévesztésük sem okoz bajt.

A nyári vargányának tulajdonképpen néhány változata van, ezek némelyikét külön fajként is kezelik. Rokonai közül igen értékes ehető gomba a hegyvidéki tájakon gyakori királyvargánya. Ennek kalapja rózsaszínű, rózsa-vörös, termőrétege és tönkje pedig sárga. Kemény húsa is szép sárga, de elvágva halványan megkékül. Ennek az igen jó, ehető gombának barna kalapú változata a sárgahúsú vargánya, ugyancsak jóízű, ehető gomba.

Hasonló, kissé mérgező gomba azonban az ugyancsak nagy termetű és igen vastag húsú kesernyés vargánya, amelynek a kalapja világosabb, többnyire fehéres, és kettévágva vagy eltörve a fehér húsa halványan megkékül, íze pedig nyersen kóstolva kissé keserű ízű.

A vargányák között van két erősebben mérgező faj: a közismert sátántinóru és a farkastinóru, valamint a csak nyersen mérgező változékony tinóru. Ezek azonban könnyen megkülönböztethetők az ehető fajoktól, mert a tönkjükön élénkvörös szín van, sőt többnyire a termőrétegük is vörös, húsuk pedig erősebben megkékül. Különösen ügyeljünk arra, hogy ezekkel össze ne tévesszük.