A mindignyíló begónia (Begonia semperflorens) gondozása, ültetése

A mindignyíló begóniát – más néven kerti begónia – többnyire erkélyládákba vagy kerti virágágyásokba láthatunk, de szépen mutat cserépbe ültetve az ablakpárkányon is. Hazánkban elég nagy népszerűségnek örvend.

A kerti vagy mindignyíló begónia jellemzői

A mindignyíló begónia (Begonia semperflorens) az erkélyen vagy a kertben nevelhető legszebb egynyári növények közé tartozik. Palántáját tavasszal vásárolhatjuk meg. A legtöbb fajtáját céltudatos keresztezésekkel nemesítették. Az eredmény nem marad el: a fajták díszítőértéke, színe és növekedése messze felülmúlja a szülőfajokét. Nem igényesek, más begóniákkal ellentétben a közvetlen napfényt is elviselik.

Egész nyáron virágzik

A palántákat májustól kiültethetjük a kertbe, vagy akár egy nagyobb cserépben az ablakpárkányon is nevelhetjük. Egész nyáron át, akár szeptember végéig is virágzik. Csak az első fagyok beköszöntével pusztul el.

Alacsony és bokros

A kerti vagy mindignyíló begónia alacsony és bokros növekedésű, sűrűn elágazó növény ami mintegy 20 cm magasra nő. Ezt a magasságot viszonylag gyorsan eléri, azután már csak terebélyesedik.  Sok virág borítja, amelyek a leggyakrabban piros színűek, de létezik fehér és rózsaszínű fajta is, illatuk nincs. Levelei és szára törékenyek.

Új fajták

A mindignyíló begóniát régebben érzékeny növényként tartották számon. A szabadban nevelve könnyen megtámadta a lisztharmat, és elmaradt a megszokott virágpompája. Ez ma is megtörténhet, ha régebbi fajtákat vásárolunk.

Az új nemesítések, az úgynevezett F1 hibridek, már sokkal erősebbek, és ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Akár esik, akár fúj, mindig szépen virágoznak.

Erkélyládába és virágágyásba egyaránt ültethetjük.

Ha a kertben szeretnénk nevelni, az alábbi fajták közül válasszunk:

  • ‘Bella’ tűzvörös virágú
  • ‘Bicola’ piros-fehér virágú
  • ‘Electra’ halvány-skarlátpiros virágú
  • ‘Laila’ rózsaszínű virágú
  • ‘Rosanova’ lazac-rózsaszínű
  • ‘Scarlanda’ skarlátpiros
  • ‘Viva’ hófehér virágú

A mindignyíló begónia szépen érvényesül kerti ágyásokban, zöld bokrok és fák előterébe, illetve erkélyládákba ültetve. Virágcserépben az ablakpárkányon is tarthatjuk.

A kerti begónia igényei

A napfényes, szélvédett helyet kedveli. Esős nyarakon megcsúnyulhat.

Szárazság idején öntözzük rendszeresen, de ügyeljünk a pangó víz elvezetésére. Kéthetente tegyünk tápoldatot az öntözővízhez.

Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag földben érzi magát a legjobban. Nem kell átültetnünk, hiszen egynyári virág.

Visszavágni nem kell, de az elhervadt virágokat rendszeresen csípjük le.

Magvetéssel szaporíthatjuk. A magokat kora tavasszal vessük el szaporítóládákba. Az apró magokat ne takarjuk be földdel, csak enyhén nyomjuk le őket. A megerősödött magoncokat tűzdeljük egyenként cserepekbe, majd május közepétől ültessük őket végleges helyükre.

Hová ültessük a mindignyíló begóniát?

A mindignyíló begónia akkor a legszebb, ha csoportosan ültetjük. Más növényekkel is egybeültethetjük. Figyeljünk a virágszínek összeállítására, kerüljük a nem megfelelő párosításokat.

Virágágyásban

A kertben valóban sok örömünk telhet gazdag virágpompájában. Mivel alacsony növekedésű marad, általában nem nő 20 cm-nél magasabbra, a virágágyások szélén keressünk számukra helyet. Laza csoportokba, szigorú sorokba vagy akár alakzatokba is ültethetjük, tetszés szerint.

A gazdagon virágzó begónia akkor érvényesül a legjobban, ha zöld növényekkel ültetjük össze.

Erkélyládában

Mivel a dézsában vagy ládában nevelt alacsony termetű begóniát gyakran elnyomja a többi, magasabb virág, lehetőleg olyan növényekkel ültessük össze, amelyek nem nőnek túl nagyra. Ilyenek például az ugyancsak alacsony termetű lobéliák és a különböző csüngő növények.

Kártevők és betegségek

A sárga foltok a leveleken gombák vagy vírusok jelenlétére utalnak. Mivel könnyen beszerezhető, olcsó egyéves növényről van szó, nem érdemes kezelnünk. A beteg növénytől inkább váljunk meg.

Ha barna vagy fekete foltok jelennek meg a levelek szélén  – elsősorban a régebbi fajták esetében – minden bizonnyal túl sok vizet kapott a növény. De az is lehet, hogy az eső áztatta el. Állítsuk védett helyre, vagy válasszunk legközelebb új, ellenállóbb fajtákat.

Ha fehér, csaknem lisztszerű bevonat képződik a leveleken és a hajtásokon, a növényt a lisztharmat támadta meg. Távolítsuk el a beteg részeket. A megmaradt hajtásokat és a többi növényt megelőzésképpen kezeljük gombaölő szerrel.

Ha a növény nem fejlődik és csak kevés virág nyílik a kiültetés után, valamint ezzel egy időben a szár és a gyökérnyak teljes keresztmetszetében megfeketedik, gyökérnyak-rothadás lépett fel. Ennek a túl korai kiültetés lehet az oka. A beteg növényeket többnyire már nem lehet megmenteni.