A serleglonc zöld levelekkel sisakszerűen körülvett, harang alakú, ibolyakék virágai júliustól az első fagyokig nyílnak. Hosszú, gyorsan fejlődő kocsányai miatt támrendszert igényel.
A serleglonc bemutatása, igényei
A serleglonc (Cobaea scandens) Mexikóból és Peruból származik. A növényt egy Cobo nevű spanyol jezsuita szerzetes fedezte fel a XVI. században, ezért botanikai neve ‘Cobaea’ lett.
Általában csak egy évig nevelik
Annak ellenére, hogy lágyszárú évelő növény, többnyire csak egy évig tartják. A télikertben azonban akár több évig is gyönyörködhetünk benne, ha a nyugalmi időszakban hűvös helyet biztosítunk számára.
Könnyen szaporítható dugványokkal. A magvetéssel szaporított, fiatal növényeket tavasszal vásároljuk meg; ezek meglepően gyorsan és erőteljesen növekszenek. Akár hat-hét méter magasra is megnőhet.
Kacsok és ibolyaszínű virágok
A szárnyasan összetett, zöld levelek kacsokban végződnek; a növény ezek segítségével kúszik a magasba. A hosszú kocsányú, nagy, harang alakú virágokat sisakszerűen veszik körül az apró, zöld levelek, amelyek az elvirágzás után is a szárakon maradnak. A virágok először zöldek, majd ibolyakék színűvé válnak. A virágból hosszú, sárga porzószálak lógnak ki.
Erkélyen, teraszon gyönyörű virágzó falat nevelhetünk belőle. Szépen fejlődik virágládában vagy dézsában is, de támasztékra mindenképpen szüksége van.
Az első évben júliustól szeptemberig – hosszú ősz esetén októberig – virágzik. Az idősebb és a dugványozással szaporított növények egy hónappal korábban nyalnak. A virágok azonban nem illatosak.
Ha bőséges virágzást szeretnénk, tavasszal ritkítsuk meg a növényt. Az idősebb növényeket februárban vágjuk vissza.
Fény és hőmérséklet
Szereti a napfényt és a meleget. Átlagos szobahőmérsékleten jól érzi magát, télen azonban ne tartsuk 8-10 °C-nál melegebb helyen.
Öntözés, talaj és tápanyag
Nyáron gyakran és bőségesen, télen azonban mérsékeltebben öntözzük. Márciustól szeptemberig hetente egyszer gondoskodjunk tápanyag utánpótlásról, ezáltal erőteljes növekedésű növényeket nevelhetünk. Ahol ez nem kívánatos, elegendő, ha csak kéthetente teszünk tápoldatot az öntözővízbe.
Az idősebb növények általános virágföldben érzik jól magukat a legjobban, a fiatal magoncok és dugványok földjéhez keverjünk homokot.
A serleglonc meglehetősen térigényes, elhelyezésénél legyünk tekintettel erre.
A serleglonc szaporítása és teleltetése
Magvetéssel
A nagy, lapos magvak egy-egy gramjából 60-70 fiatal növényt nevelhetünk. Februárban vagy márciusban vessük el a magokat nyirkos, homokos virágfölddel teli ládákba, és mintegy 2 cm vastagon takarjuk be őket homokkal.
A csírázás ideje alatt tartsuk a hőmérsékletet 18-20 °C-on. A később valamivel hűvösebb helyet igényelnek, a magoncok 15 °C-on fejlődnek a legszebben.
Ha megjelennek az első lomblevelek, a fiatal növényeket ültessük egyesével 8-10 cm átmérőjű cserepekbe. Használjunk általános virágföldet.
Segít a növénylétra
Tegyünk a cserépbe bambuszból vagy műanyagból készült növénylétrát, amelyen a kacsok felkapaszkodhatnak. A sűrű lombozat hátrányosan befolyásolja a virágzást, ezért néha ritkítsuk meg. Akkor ültessük át a növényt, ha a földlabdát már teljesen átszőtte a gyökérzet.
Dugványokkal
A serlegloncot 8-10 °C körüli hőmérsékleten teleltessük. Februárban erőteljesen vágjuk vissza, és állítsuk és állítsuk melegebb helyre. A tavasszal képződő fiatal hajásokat felhasználhatjuk dugványoknak. Dugjuk őket tőzeggel és homokkal kevert nyirkos földbe, majd takarjuk le a cserepet szellőzőnyílásokkal ellátott fóliával, amíg meggyökeresednek. A gyökérképződés idején 15-18 °C-os hőmérsékletet biztosítsunk számukra.
A dugványozással szaporított növények már júniusban, a magvetéssel szaporítottak csak júliusban virágzanak.
Csak május közepén, a fagyok elmúltával tegyük ki a szabadba a növényeket.
