Boróka (Juniperus) gondozása, fajtái és ültetése

A borókának számos faja létezik. Ezek között alacsony növésű törpefajok is vannak, amelyek kitűnően fejlődnek tálban vagy ládában, és az év minden szakában díszíthetik az erkélyládát.

Hogy az erkély vagy a terasz télen se hasson csupasznak és kopárnak, díszítsük örökzöldekkel. Ehhez többnyire tűlevelű növényeket – például a borókák törpe változatait  – is felhasználhatjuk.

A boróka (Juniperus) nagyon szerény növény. Megelégszik az általános virágfölddel, sőt kissé sovány földben fejlődik a legjobban. Beültetéskor keverjünk a földhöz homokot is, hogy laza legyen a föld. A sovány talaj egyben azt is jelenti, hogy nem szabad a növényt sokat trágyázni. Elég,  ha tavasszal egyszer szerves trágyát adunk a földhöz (vagy átültetéskor belekeverünk), ezzel egész idényre megoldhatjuk a növény tápanyag-ellátását.

Boróka fajták

Egyes borókafajok és – fajták idővel nagyon nagyra nőhetnek.

Vásárláskor félrevezető lehet a növények meglehetősen kis mérete. Fajtól függetlenül már az üzletben feltétlenül kérdezzük meg, mekkora lesz a fejlett növény. Szerencsére a kisebb növények viszonylag olcsók. Ha pedig véletlenül olyan példány kerül a birtokunkba, amely túl nagyra nő, ajándékozzuk el egy kerttulajdonosnak, és vásároljunk helyette új borókát.

Ládákban vagy dézsában számos fajt tarthatunk:

A kínai boróka (Juniperus chinensis) ‘Blaauws Varietat’ fajta pikkelyei szürkéskékek. Az ‘Old Gold’ kisméretű, aranysárga bokor. A ‘Mint Jule’ terebélyes növény.

A közönséges boróka (Juniperus communis) egyik fajtája, a ‘Hornibrookii’ kúszónövény; az alacsony ‘Repanda’ tűlevelei ezüstösen csíkosak; míg  a ‘Dumosa’ egy méter magasra is megnőhet.

A henye boróka (Juniperus horizontalis) ‘Glauca’ nevű változata mindössze 30 cm-esre nő, tűlevelei kékes színűek; a ‘Plumosa’ télen enyhe bíbor árnyalatot kap.

A nehézszagú boróka (Juniperus sabina) ‘Tamariscifolia’ rosszabb minőségű földben is jól fejlődik.

A himalájai boróka (Juniperus squamata) egyik fajtája, a ‘Blue Star’ alakja gömbszerű.

Borókát a kert bármely részébe ültethetünk, de a növények nagyméretű dézsában vagy tálban is kitűnően fejlődnek. Ezenkívül az egész évben zöldellő erkélyládáknak is hálás növényei.

A boróka gondozása, igényei

Valamennyi boróka többé-kevésbé kúszó növekedésű. Tűleveleik fajtól függően zöldek, ezüstös-kékek vagy sárgászöldek.

A borókák többnyire április-májusban nyílnak.

Fény, hőmérséklet, talaj és öntözés

Általában a napos helyet kedvelik, egyes fajok azonban félárnyékban is jól fejlődnek. Valamennyi faj teljesen télálló, a dézsás növényeket azonban védeni kell a fagytól.

Az edényben nevelt borókákat télen is rendszeresen öntözzük. Tavasszal juttassunk a tövükhöz kevés szerves trágyát, növényenként 60 grammal számolva.

Könnyű földben érzik jól magukat. Az általános virágföldhöz keverjünk homokot. A dézsás növényeket háromévenként ültessük át.

Metszés, visszavágás

Csupán a megbarnult ágakat kell lenyesnünk. A növényt egyébként csak akkor vágjuk vissza, ha túl nagyra nőtt.

Boróka szaporítása

Vannak olyan borókafajok, amelyek magról szaporíthatóak, de többségüket tépett hajtásokkal lehet szaporítani. Akiknek kedve van kísérletezni, kipróbálhatja ez utóbbit.

Legnagyobb sikerrel az augusztus közepe és szeptember közepe közötti időszak kecsegtet, a dugványokat azonban valamivel korábban vagy későbben is levehetjük.

Fontos, hogy az anyanövény ne legyen nagyon idős vagy beteg. A dugványokat jól fejlett oldalhajtásokról vegyük le, mégpedig úgy, hogy először kisebb vágást ejtünk rajta, majd egy darabka kéreggel együtt letépjük. Ha a farész túl hosszú. vágjuk vissza körülbelül egy centiméteresre.

A dugvány ne legyen 10 cm-nél hosszabb. Alsó harmadáról távolítsuk el a tűleveleket, majd mártsuk gyökereztető hormonba.

Ezután ültessük a dugványt 80% tőzeg és 20% homok keverékébe. Ha gondoskodunk a magas páratartalomról (pl. szellőzőnyílásokkal ellátott fóliát húzunk a cserépre), és 20 °C körüli talphőmérsékletet biztosítunk, a dugvány néhány hét alatt meggyökeresedik.