Fedezd fel az ízek és tápanyagok gazdag világát a csicseriborsóval, az egészséges és sokoldalú zöldséggel!
Csicseriborsó jellemzői
A csicseriborsó (Cicer arietinum), amelyet népiesen bagolyborsónak is neveznek, Kis-Ázsiából származik. A lencséhez és a lóbabhoz hasonlóan a Közel-Kelet északi részén kezdték el termeszteni, 7-8000 évvel ezelőtt. A rómaiak elsősorban a szegények és a parasztok ételének tartották. A kellemes, kissé dióízű növényt őseink már az 1300-as években ismerték, sőt jótékony tulajdonságaival is tisztában voltak. Fogyasztása a téli, hideg hónapokban kifejezetten ajánlott, hiszen melegítő hatású zöldség.
A csicseriborsó egy szétterülő vagy felálló szárú egynyári növény. Erős, mélyre hatoló gyökérzete a talaj mélyebb rétegeiben lévő vizet és tápanyagot is hasznosítja. Kicsi, összetett levele 17 pár apró levélkéből áll. Tavasszal és kora nyáron nyíló, a fehértől a liláig változó színű virágai kisebbek a zöldborsóénál. 3-3,5 centiméteres hüvelytermései fehér, barna vagy fekete magokat rejtenek. A magok gömbölyűek, talán emiatt is kapta a borsó, és nem a bab nevet.
Más hüvelyesekkel összehasonlítva, alacsonyabb a fehérje- és magasabb a zsírtartalma.
Csicseriborsó vetése
A csicseriborsó a meleg, száraz klímát kedveli, szárazságtűrő fehérjenövény, csupán a kelés és a kezdeti fejlődés időszakában igényli a csapadékot. A könnyen felmelegedő, közép-kötött talajokat szereti, termeszthető barna erdőtalajon vagy humuszos homoktalajon is.
Termesztése csak melegebb, szárazságra hajlamos területeken eredményes, ahol a fontosabb hüvelyes növények az aszály miatt bizonytalan termést adnak. A talajban visszamaradó növényvédőszer-maradványokra érzékeny.
Vetési idejét a talaj hőmérséklete határozza meg. A vetés mélységében (4-6 cm) a gyors kelés érdekében 8-10 fokos talajhőmérséklet szükséges, ami általában április első felére esik. Vetéskor 30-36 cm-es sortávolságot alkalmaznak, gyomosodásra a fejlődés kezdeti szakaszában érzékeny.
A növény mirigyszőrei által termelt alma- és oxálsav megvédi a kártevőktől. A borsózsizsik sem támadja meg, így a betakarítás utáni zsizsiktelenítés nem szükséges.
Felhasználása
A halványbarna, kemény állagú csicseriborsót szárítva használják, egészben vagy felezett formában. Főleg azokban az országokban nagyon népszerű, ahol nehezen elérhető a hús, mert rendkívül magas a fehérjetartalma, és laktató.
Fontos tudni, hogy nyersen emészthetetlen anyagokat tartalmazhat, ezért főzés előtt mindenképpen be kell áztatni akár 8-10 órára is.
Készíthetünk belőle főzeléket, salátát, levest, de a pirítósra kent csicseriborsókrém is finom falat. Saláták és raguk kitűnő alapanyaga. A két leghíresebb csicseriborsó-étel közel-keleti. A hummusz, mely a csicseriborsó arab nevéből ered, szezámmal, fokhagymával és citrommal készült, krémes állagú mártás, a falafel pedig bő olajban kisütött, zöldfűszerekkel, hagymával ízesített, darált csicseriborsóból összegyúrt golyó.
Jótékony hatásai
A csicseriborsó rengeteg antioxidáns anyagot és E-vitamin tartalmaz, folsavtartalma pedig hozzájárul a megfelelő vérkép eléréséhez. Emellett magnézium-, vas- és cinktartalma is kiemelkedő. Csökkenti a vér koleszterin-szintjét, amely által megelőzhető a szív- és érrendszeri megbetegedés.
Mivel rostokban gazdag, támogatja az emésztést, segít megszabadulni a bélfalakon lerakódott salakanyagoktól, és megszünteti a székrekedést.
Alacsony zsír- és magas rosttartalma fogyókúrázók számára kifejezetten előnyös.
Magas fehérjetartalma miatt gyerekeknek, terhes és szoptató anyáknak is érdemes fogyasztani, cukorbetegeknek is ajánlott. Rendszeres fogyasztásával normalizálható a vérnyomás ingadozása is.
Bőségesen tartalmaz karotint, B1-, B6- és E-vitamint, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a fáradt, kimerült felnőtteknek és tiniknek egyaránt.
