Japán kecskerágó (Euonymus japonicus) gondozása, szaporítása

Örökzöld lombjával, zöld vesszőivel télen-nyáron díszíti az erkélyt. Szigorúbb teleken fagykárt szenvedhet, különösen, ha nem szabadföldbe, hanem nagyméretű cserépbe vagy dézsába ültetjük, és abban hagyjuk télen a ház körül.

Egyébként védett helyen a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) nálunk télálló, csak különösen mostoha időjárásnál kell bevinni télre hűvös helyiségbe. Dézsás növényként főleg a tarka levelű fajtái kedveltek: az ‘Aureovariegatusi’ leveleit aranysárga, az ‘Argenteovariegatus’-ét zöldesfehér folt díszíti. A ‘Vicrophyllus’ kisebb leveleivel mutat. A fajták kisebb termetűek maradnak, míg az alapfaj, amely ázsiai hazájában az 5 m magasságot eléri, nálunk is megnő 2 m magasra, és körmérete is tekintélyesebb.

Japán kecskerágó cserépben

Japán kecskerágó környezeti igényei

Mind az alapfaj, mind a fajták nyáron félárnyékos-árnyékos, télen viszont világos helyet kívánnak. Belső térben novembertől februárig 5-10 °C hőmérséklet kívánatos számukra. Talaj: tőzeg alapú földkeverék, pl. “C” jelzésű virágföld. Öntözés: a talajt tartsuk állandóan nyirkosan, télen se hagyjuk teljesen kiszáradni. Márciustól októberig kéthetenként tápoldatozzuk a növényeket. Átültetés: kétévenként, tavasszal.

Szaporítás: a hajtásdugványok tőzeg-homok keverékben könnyen meggyökereztethetők.

Kártevők és betegségek

Csak hibás ápolásnál lépnek fel.