Kömény (Carum carvi) termesztése
Az északi féltekén jelentős területen – Izlandtól a Nyugat Himalájáig – élő köményt nemcsak fűszernövényként, de dísznövényként is termeszthetjük.
A fűszerkömény jellemzői
Régen a kömény (Carum carvi) nem hiányozhatott a szerelmi bájitalokból, ma pedig, amikor mondhatjuk, hogy ételeink nélkülözhetetlen alkotóeleme, elsősorban az ízes, félhold alakú magjait hasznosítjuk.
A kömény kétnyári növény, az előző augusztusban elvetett magokból a következő nyáron lesz magot termő példány. Az ablakban tartott, idősebb egyedek kevésbé használhatók, de a fiatal, csak mintegy 20 cm-re megnövő növények levelei ízletesek, salátában vagy zöldségköretben jól használhatók.
A fiatalabb példányokat érdemes a lakásban, hűvös helyen átteleltetni, majd tavasszal kitenni a szabadba, mert itt a növények újra magot teremnek, ha a régieket hagytuk megérni a növényen.
Ez a kedves növény a nyár közepén hozza rózsás-fehér, ernyős virágait, amelyek a finoman szabdalt levelek fölött ülnek.
A kömény igényei, gondozása
A kömény teljesen fagytűrő. Az augusztusban magról elvetett növények jól áttelelnek, különösebb védelem nélkül is. A tavasszal elvetett magok addig nem csíráznak ki, amíg a hőmérséklet nem alkalmas a növekedésre. A lakásban nevelt köményt tartsuk hűvös, kb. 10 °C körüli hőmérsékleten.
A csíráztatásra szánt magvakat hűvös és száraz helyre tegyük. A csíráztatás kevésbé indul be azoknál a magvaknál, amelyeket rögtön a begyűjtés után vetünk el. A főzésre szánt magvakat először ajánlatos leforrázni, hogy megtisztítsuk az esetleg köztük megbújó rovarokról, és csak ezután szárítsuk ki.
Napfény, talaj, öntözés
A szabadban, dézsában vagy szegélyágyi növényként nevelt köményt tehetjük közvetlen napra vagy félárnyékba is. A lakásban tartva, egész évben biztosíthatunk napsütéses, világos helyre, de a nyári nagy melegben ne érje közvetlen napfény a leveleket.
Alaposan öntözzük meg, majd a következő locsolással várjunk, amíg a talaj kiszikkad. Figyeljünk rá, hogy a földjében ne keletkezzen pangó víz. Egyedül nevelve ne, de más növénnyel társítva, hetente kapjon tápot.
A kömény jó vízelvezető, agyagos földet kedveli, de rosszul tűri az átültetést. A magokat szórjuk ki az ágyásba, vagy egy kis cserépbe vessünk el belőlük néhányat, majd amikor kihajtanak egyeljük ki.
A kömény felhasználása
Köménymaggal megszórhatjuk a hús, ízesíthetjük a leveseket, salátákat, kenyeret és süteményeket.
A fiatal növény leveleit salátának is használhatjuk.
Ha a káposztalébe köménymagot teszünk, a főzéskor elveszi a kellemetlen illatot.
Ha nyers köménymagot rágcsálunk, felfrissül tőle a leheletünk.
A székszorulásos panaszokat enyhíthetjük vele.
