Díszkert

Nyugati szamócafa (Arbutus unedo)

Nyugati szamócafa jellemzői

Szívós, sötétzöld, bőrszerű leveleivel a nyugati szamócafa tökéletes örökzöld védelmet nyújt, az idegen tekintetek ellen a kertben. Törzsén és főágain a kéreg dekoratív, barna, hámló; fehéres világos rózsaszín, csüngő, harang alakú virágaiból a szamócához hasonló termések képződnek – innen a hétköznapi neve. Mindazonáltal nem rokona a szamócának.

Gondozása

Mivel az erikafélék családjába tartozik, a jó vízelvezetésű, semleges-savas talajt kedveli, de az enyhén lúgos földben is megél. Konténerben nevelt csemetét vásároljunk, mivel a legtöbb erikafélének sekély a gyökérzete, mely nem szereti a bolygatást. Kiültetés után fordítsunk gondot az alapos mulcsozásra a gyökérzóna felett, hogy a sekély gyökerek ne száradjanak ki.

Az ültetés utáni első három-öt évben védjük a hideg szelektől, de ha már jól begyökeresedett, akkor a szamócafa nagyon fagytűrő és némi szárazságot is elvisel. Ha a koronája kiegyensúlyozatlanná, rendetlenné válik, erősen vágjuk vissza a kívánt formára késő tavasszal, mielőtt még növekedni kezdene. Így ki tudja majd tölteni a metszés által keletkezett hiányokat.

Fontosabb fajok

A. andrachne (görög szamócafa): sima, hámló kérge alól egy zöld réteg tűnik elő, amely fokozatosan élénk narancsosbarna színt vesz fel.

A. x andrachnoides: az A. unedo és az A. andrachne keresztezése, az idősebb fák kérge fahéjbarna.

A. menziesii (kaliforniai szamócafa): nehéz nevelni, de ha sikeresek vagyunk, a szép, sokszínű, hámló kéreg kárpótol az erőfeszítéseinkért.