Puszpáng (buxus) fajtái és gondozása
A puszpáng mindig is kedvelt kerti bokornak számított, egy idő óta azonban egyre gyakrabban látni teraszokon, nagyméretű dézsába, ládába, sőt még cserépbe ültetve is.
Régóta ismert kerti növény
A puszpáng (buxus) nem hiányozhatott szinte egyetlen barokk vagy rokokó kastélykertből sem, ahol keskeny sövényt vagy művészi alakzatokat formáltak belőle. Hollandiában és Belgiumban még ma is láthatunk gömb puszpángokat, puszpáng -piramisokat, – díszeket, és állatokat. A nálunk sokáig feledésbe merült növény ma reneszánszát éli.
Kiváló cserepes növény
A puszpángnak – főként a gyökereinek – egyáltalán nem árt, ha kis helyen kell elférnie. Ezért különösen alkalmas dézsák és ládák beültetésére. Akár több példányt is elhelyezhetünk belőle a teraszon.
A sötétzöld levelek kitűnő háttérként szolgálnak virágos növények számára. A puszpáng nem feltétlenül igényel rendszeres gondozást. Az alacsony hőmérsékletet és a huzatot is elviseli, sőt az sem baj, ha rövid időre kiszárad, feltéve, hogy utána alaposan megöntözzük.
A puszpáng (buxus) kiválóan alakítható, tetszés szerinti formára nyírható.
Nálunk a puszpángnak két fajtáját tartják
Leggyakrabban az örökzöld puszpánggal (B. sempervirens) találkozhatunk, amelyből különleges formákat alakíthatunk.
A fajon belül számos fajta létezik, ezek közül a legismertebb a sárgászöld foltokkal díszített ‘Auriovariegata’, a fehér levélszegélyű törpefaj, az ‘Elegans’, a gyakran szegélysövényként ültetett ‘Suffroticosa’, valamint a ‘Handsworthiensis’, amelynek levelei a fiatal növényeken kékes-zöldek.
A kislevelű vagy japán puszpáng (B. microphylla) zömökebb felépítésű, levelei kisebbek. Ágai szétállnak; formája gömbhöz hasonló. Rendkívül fagytűrő növény.
A puszpáng nyírása és szaporítása
A formára nyírás legalkalmasabb időszaka a tavasz. Aki még soha nem csinált ilyesmit, először egyenes formákkal, például piramissal próbálkozzon. A sokak által kedvelt gömb alakzat inkább gyakorlott hobbikertészeknek való.
A nyíráskor leeső növényrészeket felhasználhatjuk a szaporításhoz, amelyet szintén tavasszal a legjobb elvégezni, jóllehet az augusztus-szeptemberben levágott és földbe tűzött hajtáscsúcsok is meggyökeresednek. A folyamat hosszú időt vehet igénybe, ezért némi türelem szükséges. Érdemes egyszerre több hajtást gyökereztetni.
Bujtással is szaporítható
Ha van a kertben kifejlett puszpáng, egy másik szaporítási móddal is megpróbálkozhatunk, mégpedig a bujtással. Ehhez – lehetőleg augusztusban – hajtsunk le egy hosszú hajtást a földre, az ágat rézsútosan vágjuk be, majd kapoccsal vagy kődarabbal szorítsuk le.
A bevágás helye köré halmozzunk földet. A hajtást csak akkor vágjuk le az anyanövényről, ha már meggyökeresedett.
Az első évben ne trágyázzuk
A fiatal növényeket az első évben nem szabad trágyáznunk, később azonban rendszeres tápanyag-utánpótlást igényelnek: a kertbe ültetett növények a növekedési időszak kezdete előtt, a dézsás növények az egész növekedési időszakban. Ez utóbbiakat gyakran kell öntöznünk.
Állítsunk egy-egy dézsába ültetett puszpángot a bejárati ajtó jobb és bal oldalára – csodálatos látványban lesz részünk.
A puszpáng gondozása, igényei
Jóllehet lassan nő, magassága az egy métert is elérheti. Ovális, bőrnemű, sötétzölden fénylő levelei 2-3 cm hosszúak. Visszavágás nélkül a növény erősen elágazó cserjeként fejlődik.
Tavasszal virágzik, de virágai jelentéktelenek. A megtermékenyítést követően magokat rejtő bőrnemű terméstokok képződnek rajta.
Fény, hőmérséklet, öntözés
Jól fejlődik félárnyékban, de árnyékos helyen is. A szabadba ültetett növény tökéletesen télálló, a dézsában nevelt példányokat viszont csomagoljuk be. A lakásban nevelt puszpángot télen tartsuk hűvös helyen.
Gondoskodjunk róla, hogy a föld mindig mérsékelten nyirkos legyen. Nyáron többet, télen kevesebbet öntözzük. Az áprilistól szeptemberig tartó növekedési időszakban több alkalommal tegyünk az öntözővízbe egy-egy adag tápoldatot.
