A sivatagi rózsa kiegyensúlyozott, vonzó belsőépítészeti dekoráció. Barátságos formája és kis helyigénye miatt különböző típusú helyiségekbe és különböző lakberendezési stílusokba illeszkedik. Az ablakpárkányon vagy az ablaktól rövid távolságra is nevelhető.
Sivatagi rózsa jellemzői
Család: Apocynaceae (meténgfélék)
Tudományos név: Adenium obesum
Származási hely: Kelet-Afrika (Kenya), Dél-Arábia.
Az Adenium nemzetségbe mintegy 10 faj tartozik, amelyek az Arab-félsziget és trópusi Afrika pusztáin és sivatagos területein élnek. Húsos, duzzadt törzsű, évelő pozsgás növények. Némelyik faj 5-10 m magas törzset nevel. A fényes felszínű és tompa fonákú húsos levelek spirálisan helyezkednek el az ugyancsak vaskos ágakon. A nagyméretű, tölcsér alakú, rózsaszínű, világos- vagy sötétpiros virágok csoportosan nyílnak az ágak csúcsán. A növény megsértve mérgező fehér tejnedvet ereszt. A sivatagi rózsa (A. obesum) fatermetű, 2 m magasra megnövő faj, elvékonyodó törzzsel és ágakkal, fényes felszínű és matt fonákú levelekkel.
Virágai rózsaszínűek vagy pirosak, belül fehérek. Virágzási idő: április – augusztus.
Sivatagi rózsa gondozása
Származásának megfelelően a sivatagi rózsa egész évben napos, meleg és nem túl nedves helyet kíván. Kiváló szobanövény, a déli fekvésű ablak optimális körülményeket kínál számára: legfeljebb a déli tűző napfénytől védjük enyhe árnyékolással, különben a levelek megperzselődhetnek. Nyáron szélvédett, napos helyen a szabadban is tartható. A hőmérséklet télen se csökkenjen 16 °C alá.
A növekedési időszakban, áprilistól októberig rendszeresen öntözzük, de mindig csak akkor, amikor az ültetőközeg felszíne már megszáradt. Novembertől márciusig csak annyi vizet kapjon, hogy a gyökerei el ne pusztuljanak. Az ablak mellett álló növényt időnként forgassuk, különben egyoldalúan fejlődik. A nyári hónapokban kéthetenként tápoldatozzuk. Eleinte nitrogénhangsúlyos, a virágképződés idején foszforhangsúlyos műtrágyát használjunk. Ha szükséges, februárban vagy márciusban ültessük át B virágföldbe. A túlságosan terpedtté vált egyedeket vissza is vághatjuk.
Speciális tudnivalók
A sivatagi rózsa évelő növény, gondozása egyszerű, a visszavágás azonban csökkenti esztétikai értékét. Az alany esetleg megjelenő oldalhajtásait azonban feltétlenül távolítsuk el. A sivatagi rózsa tejnedve igen mérgező. Az ágak levágásakor és oltás-kor viseljünk kesztyűt! Ha kisgyermek vagy háziállat van a lakásban, inkább mondjunk le erről a növényről!
Sivatagi rózsa szaporítása
A növény magról szaporítható, amely ugyan a természetes élőhelyről származik, de nem mindig csírázik megfelelően. Ezért előnyösebb a dugványozás. A fejdugványokat tőzeg-homok keverékbe tűzdeljük. Zárt, párás térben gyorsabban és könnyebben gyökeresednek a dugványok, azonkívül a fiatal növények is jobban fejlődnek. A szaporítás ideje a tavasz.
Másik lehetséges ivartalan szaporítási eljárás az oltás. A sivatagi rózsa (Adenium obesum) számára az európai leander (Nerium oleander) szolgál alanyul. A növény többnyire oltványként kerül forgalomba. A leanderből tavasszal dugványt készítünk. Meggyökeresedés után éles késsel levágjuk a kis növény felső részét, sima, ferde metszlapot készítve. Az Adeniumról olyan fejdugványt vágunk, amelynek szárkörmérete a leander törzsével megegyezik.
A dugványt a gyökeres leandertörzsre illesztjük, az oltáshelyet viasszal kenjük be, majd a dugványt rafiával vagy pamutfonállal körültekerve az alanyhoz rögzítjük. Az alany és a ráoltott rész 3-4 héten belül összeforr. Az oltványok még abban az évben virágoznak; jó ellenálló képességűek és hosszú életűek, mivel az alany igen erős gyökérzetű.
Kártevők és betegségek
Olykor takácsatkák, pajzstetvek és viaszos pajzstetvek támadják meg. Pangó víz esetén a gyökerek megrothadnak. Sötét tenyészhelyen lényegesen gyengébben virágzik.
