A leander (Nerium oleander) az egyik legkedveltebb dézsás növényünk. Megjelenésével a mediterrán tengerpartokat juttatja eszünkbe. Ez a régi dísznövény hosszú ideje változatlan népszerűséggel van jelen kertjeinkben.
Leander jellemzői
Eredeti élőhelye a Földközi-tenger medencéje, a Közel-Kelet mediterrán és félsivatagos területei, India teljes területe, illetve Kína déli része. Mára már az egész világot meghódította, betelepítették az amerikai kontinensre, Dél-Afrikába, Ausztráliába. Elterjedt a mediterrán és trópusi szigetek zömén is.
A leander (Nerium oleander) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozik. A család más fajaihoz hasonlóan, nedve erősen mérgező. Levelei hármasával, örvösen helyezkednek el, lándzsa alakúak. Örökzöld, babérlombú faj. Lombozata jól ellenáll a tengerparti erős, sós szeleknek és a perzselő napnak.
Természetes élőhelyén a leander 3-4 m magasságot elérő cserje. Rendkívül dúsan elágazó gyökérzettel rendelkezik, ami hihetetlenül hatékonyan veszi fel a vizet a talajból. A hajtások csúcsán fejlődnek bugás virágzatai, melyet a vadon élő faj esetében 5 szirmú, rózsaszín virágok alkotnak.
A sziromlevelek az óramutató járásával megegyező irányba csavarodnak, így kis propellerekre emlékeztetnek. A nemesítés során számos virágszín és -forma jött létre. Sok dupla vagy telt virágú fajtája létezik, melyeknél a virág ötnél jóval több szirmot tartalmaz. A virágok édes illatot árasztanak, az illat erőssége fajtánként változó.
A virágok megporzását főleg éjjeli lepkék végzik, köztük az oleanderszender (Daphnis nerii) az egyik legjelentősebb. A sikeresen beporzódott virágok helyén 5-15 cm hosszú toktermések fejlődnek. Ezek egészen tél közepéig is a növényen maradnak, ekkor fokozatosan kiszáradnak és szétnyílnak. A bennük rejlő magok szőrös repítőkészülékkel vannak ellátva, melybe a szél könnyen belekap, és messzire szállítja őket.
Leander fajtái
A leandernek rengeteg fajtája létezik. A magról fejlődő utódok hatalmas változatosságot mutatnak, szinte alig találunk közöttük 2 teljesen egyformát. Árnyalatukban, viráguk formájában, a torok mintázatában kicsit mindig eltérnek egymástól. Az eredeti vad leander már nehezen fellelhető a természetben, hiszen a szelektált fajták virágpora és magvai is szabadon szállnak a mediterrán szélben, így keverednek az alapfajjal.
A vad leander alapvetően 3-4 cm átmérőjű, egyszerű halvány rózsaszín virágokkal rendelkezik, erős növekedésű, közel 4 m magas bokorrá fejlődik. A szelektált fajták ennél sokkal változatosabbak.
Leander gondozása
A leander könnyen tartható növény, bár folyamatos gondoskodás mellett tud csak igazán kiteljesedni. Edényben/dézsában nevelve nagyon sok vizet és tápanyagot igényel, de ha ezt biztosítjuk számára, csodálatos virágzással hálálja meg a gondoskodást. A jó kondícióban tartott leander könnyen ellenáll a kártevőknek is.
Fényigénye
A leander kedveli az erős napfényt. Olyan helyre tegyük, ahol a lehető legtovább éri közvetlen napfény. Így hajtásai erősek és egészségesek lesznek. A félárnyékos fekvést is elviseli, de ilyenkor rendszerint valamivel kevesebb virágot hoz.
Hőmérséklet igénye
A leander remekül viseli a nyári hőséget. Szinte extrém forróságot is gond nélkül átvészel, részben ez is az oka növekvő népszerűségének. A klímaváltozás miatt sajnos egyre gyakoribbak a szokatlan hőhullámok, melyeket számos balkonnövény rosszul visel. A leander számára a forróság nem okoz gondot, sőt általában ilyenkor virágzik a legszebben. Télen a hideget is jól viseli. A fajták tűrőképessége között nagy eltérések vannak, de a legtöbb fajta -10 °C-ot gond nélkül átvészel. A tartós hideg viszont már problémát okoz.
Leander földigénye
A talaj szerkezetével és pH-értékével kapcsolatban nincsenek különleges igényei. Akár lazább, akár kötöttebb ültetőközeget is használhatunk, de ajánlott olyan talajt választani, ami jó vízmegtartó képességekkel rendelkezik. A kereskedelemben kapható általános virágföldek tökéletesen megfelelnek, de választhatunk kimondottan mediterrán növények vagy leander részére összeállított talajkeverékeket is.
A leander igen nagy tápanyagigényű növény, és csak akkor marad jó kondícióban, ha biztosítjuk számára a megfelelő mikro- és makroelemeket. Keverjünk az ültetőközegbe érett istállótrágyát vagy lassan lebomló tartós műtrágyát.
Ezenkívül a nyári időszakban kéthetente folyékony tápoldattal lássuk el a növényt. Válasszunk olyan tápoldatokat, melyek virágzó növények számára készültek, mert ezekben több a foszfor (P) és a kálium (K)
Leander öntözése
Ebben a tekintetben a leander kicsit ellentmondásosnak tűnik. A természetes élőhelyein a leander a legszárazabb körülmények között él és virul, az edényben nevelt növények ugyanakkor rendkívül sok vizet igényelnek. Ennek oka a vízfelvételben rejlik. A leander úgy alkalmazkodott a szárazsághoz, hogy a lehető leghatékonyabb módon vonja ki a vizet a talajból.
Rendkívül dús gyökérzettel rendelkezik, a gyökerében lévő sejtek pedig nagyon tömény oldatot tartalmaznak. A növények gyökerei ozmózis során veszik fel a vizet, a sejthártyán mindig abba az irányba áramlik a víz, amelyik irányban a töményebb oldat található. A leander sejtjeiben olyan tömény oldat található, ami képessé teszi extrém nagy vezetőképességű víz felvételére is. Ennek köszönhetően megél a tengerpartokon, vagy olyan helyeken, ahol nagyon lúgos a talajvíz.
A Közel-Kelet sivatagaiban oázisszerűen virítanak a leanderek ott, ahol a talaj mélyebb rétegében valamilyen vízforrás található.
Az edényben nevelt leander, ha teheti, az összes rendelkezésre álló vizet kiszívja az ültetőközegből, mivel gyökérzete egy szűk területre korlátozódik. Ez az oka, hogy a leandereinket sokat kell öntözni.
A nyári hőségben ajánlott napi két alkalommal is megöntözni őket, mert így a bőséges vízellátás nagyon jó hatással lesz fejlődésükre. A leander a fent említettek okán nem érzékeny a víz pH-értékére. Használhatunk esővizet, csapvizet vagy kútvizet az öntözéséhez.
Leander átültetése
A leander egy intenzív növekedésű növény. Fiatal korában érdemes akár évente 1-2 számmal nagyobb cserépbe ültetni. Ha elértük a maximális cserépméretet, amit még kezelni tudunk, a növényt már ne ültessük nagyobb edénybe. Ilyenkor az átültetések alkalmával egy ásóval érdemes megfaragni a dúsan begyökerezett földlabdát, majd friss földel pótolni az eltávolított ültetőközeget. Legjobb, ha az ilyen gyökérzetifjítást a lombozat metszésével együtt végezzük.
Egyéb ápolási munkák
A telt virágú leanderek sajnos nem öntisztulók. Tehát a virágok elnyílásuk után gyakran a szárakon maradnak, és elcsúfítják a növényt. Rászáradnak a szomszédos fejlődő bimbókra, esős időben pedig akár penészedhetnek is. Ez megelőzhető, ha lecsipkedjük az elnyílt virágokat. Sajnos ez sziszifuszi munka, de a telt virágú fajták így lesznek igazán csodálatosak. Ha nem szeretnénk ennyit foglalkozni növényeink tisztogatásával, válasszunk egyszerű virágú fajtákat, melyekről maguktól is könnyen lehullanak az elnyílt virágok.
A másik feladat a fejlődő magtokok eltávolítása. A legtöbb leander rengeteg toktermést nevel, az összeset még akkor sem érdemes megtartani, ha szeretnénk magot vetni. Elég egy növényen 2-5 toktermést megtartani, ezekben is több 100 mag található. A többit távolítsuk el, mivel a növény sok energiát öl a magok nevelésébe, ez pedig a virágzás rovására megy.
Kávézacc leander gondozáshoz
Köztudott, hogy a kávézaccot sokféleképpen lehet használni a növényápoláshoz, növénytermesztéshez. A leander esetében is használható kávézacc, de fontos megjegyeznünk a hatásait is a növényápolás során. A kávézaccot használhatjuk talajjavításra, mert nitrogénnel, foszforral és káliummal gazdagítja a talajt. A leandernek viszont nincs túl sok szüksége nitrogénre, mert túlzott növekedést okozhat, ami gátolhatja a virágzást. Ezért fontos, hogy csak mérsékleten adjunk a leanderünknek kávézaccot.
A kávézaccot, inkább a talajjavítás és a komposztálás céljából érdemes használni, leanderünkhöz.
Amennyiben tetszett a cikk, úgy további hasznos tanácsokat kaphatsz:
