Szívlevelű viaszvirág (Hoya kerrii)
A szívlevelű viaszvirág manapság sok áruházban egész évben kapható, de Valentin-nap környékén a kisebb virágüzletben is feltűnik. A szív alakú „növény” nagyon jól mutat színes kaspóban.
A szívlevelű viaszvirág jellemzői
A szívlevelű viaszvirág (Hoya kerrii) Délkelet-Ázsiában őshonos. Eredeti élőhelyén fákra felkúszó erőteljes liánnövény. Az Asclepiadaceae családba tartozik. Szív alakú levelei átellenesen fejlődnek a száron. A virágzat a levelek hónaljából fejlődik. Nagyon mutatós, de kisebb mint például a húsos viaszvirág (Hoya carnosa) virágai.
Miután virágai lepotyogtak, ne távolítsuk el a virágzati tengelyt, mert további virágok fejlődnek majd rajta. Mutatós, ha egy meghajlított dróthuzalra futtatjuk, de alkalmazhatunk fából készült rácsot is támasztékként.
A szívlevelű viaszvirágnak több tarka levelű fajtáját nemesítették már ki. Ezek levéldugványai is időnként megjelennek a kereskedelemben, de még nem nagyon elterjedtek.
Szívlevelű viaszvirág gondozása
Gyakorlatilag nem túl igényes növény. Kedveli a 18-24 °C-os hőmérsékletet. A száraz szobalevegő nem jelent neki gondot, de a huzattól óvjuk. Ha a növényen bimbók vannak, ne helyezzük át, mert ledobhatja őket. Csak akkor öntözzük meg, ha a talaj felszíne már kiszáradt. Pozsgás leveleinek köszönhetően átmeneti vízhiány nem okoz neki gondot, de a rendszeres öntözést meghálálja. Soha ne hagyjuk, hogy víz álljon alatta, mert az gyökérrothadást okoz.
A laza szerkezetű tőzeges virágföld megfelel számára, amihez keverhetünk némi kéregzúzalékot is. A kókuszrost is kiváló ültetőközeg számára. Kicsi a tápanyagigénye, nyáron havonta kaphat virágos szobanövényeknek készült tápoldatot. Ezeknek magasabb a P-és K- tartalma, és alacsonyabb a N-tartalma.
A fényigénye sok szobanövényhez hasonlóan közepes, szobában tartva kedveli, ha néhány óra közvetlen napfényt is kap. Nyáron a szabadba is kitehetjük, de itt félárnyékos helyet keresünk neki. A déli napsütés megégeti a leveleit. A virágzása elmarad, ha nem kap elég fényt.
Szívlevelű viaszvirág szaporítása
A viaszvirág fajokat általában néhány leveles hajtásdugványokról szaporítjuk, mert így gyorsan fejlődőképes, erős példányokat kapunk. Kevesen tudják, hogy a viaszvirágok szaporíthatók levéldugványokról is. Persze a levélen és levélnyélen nincsenek rügyek, de az új növény nem is ezekből alakul majd ki. A levél alapjánál egyféle gyógyulási folyamat indul meg, melynek következtében kallusz szövet képződik. Az új növény gyökerei és később hajtásai is ebből a szövetből differenciálódnak. Ugyanez történik a jól ismert afrikai ibolya, begónia fajok vagy a Sansevieria esetében is.
Otthoni körülmények között mégis érdemesebb hajtásdugványozással szaporítani. Ezek hamar gyönyörű növényekké fejlődnek. Szaporításhoz az idősebb hajtásrészeket használjuk, melyeken legyen 2-3 egészséges levél. Dugványozzuk őket tőzeg és folyami homok keverékébe, és tartsuk enyhén nyirkosan a talajt. Nagyon jól gyökeresednek.
Kártevők és betegségek
A szívlevelű viaszvirág ritkán betegszik meg, de időnként előfordul. Legveszélyesebb kártevői a gyapjastetvek és a takácsatkák. Rovarölő és atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük. A növény pusztulását leggyakrabban a helytelen gondozás okozza. Ne öntözzük túl, és olyan helyre tegyük, ahol elegendő fényt kap. Ez igaz a kifejlett példányra és a levéldugványra is.
