Amarillisz gondozása, ápolása, virágoztatása

Az amarilliszt (Hippeastrum) elsősorban egzotikus, trombita alakú virágaiért kedvelik, amelyek 30-60 centiméter hosszú, levél nélküli szárakon hajtanak ki. Csodás színei miatt kiváló dekorációs elemei a lakásnak és a kertnek egyaránt.

Az Amarillisz (Hippeastrum) bemutatása

Az Amaryllis nemzetséghez tartozó növények Afrikában őshonosak, az első virághagymákat az 1700-as években hozták be Európába. Az általunk leggyakrabban megvásárolt és szobanövényként termesztett amarilliszhagymák azonban a Hippeastrum nemzetség hibridjei, amelyek Közép- és Dél-Amerikában őshonosak. A köznyelvben ugyanis az Amaryllis nemzetség helyett tévesen a Hippeastrum nemzetségbe tartozó fajokat és fajtákat nevezik amarillisznek.

Az amarillisz virágainak nagysága 10 centimétertől 25 centiméterig terjedhet, és a virágok lehetnek egy- vagy kétszirmúak. Bár a legnépszerűbb színek a piros és a fehér, a virágok lehetnek sötét vagy halvány rózsaszínűek, lazacszínűek, sárgabarackszínűek, de akár mély bordók is. Egyes fajták szirmai kétszínűek, vagy szegélyesek, amikor csak a szirmok széle eltérő színű.

Akár csak magát a hagymát vásároljuk meg ültetéshez, akár már cserépbe elültetett hagymát veszünk, a hagymák mérete és állapota nagyban befolyásolja az amarillisz fejlődését és kinézetét.

Az amarillisz virághagymák kiválasztása

Az amarilliszhagymák különböző méretűek.

Lehetőség szerint a rendelkezésre álló legnagyobb hagymákat válasszuk ki, mivel ezek az első évben több szárat és virágot hoznak. Minél nagyobb a hagyma, annál több virága lesz. A hagymáknak keménynek és száraznak kell lenniük, és nem lehetnek rajtuk penész, rothadás vagy sérülés jelei.

Gyakori, hogy az eladásra kínált hagymákból már új hajtások bújnak elő. Ilyenkor olyan hagymákat válasszunk, amelyek új hajtásai élénkzöld színűek, és nem láthatók rajtuk foltok vagy sérülés jelei.

Egyes hagymáknak az aljukból is kinőhet egy-egy hajtás. Ezek idővel új hagymákká fejlődnek, eltávolíthatók, majd külön elültethetők.

A virághagymák elültetése

Az amarillisz szűk virágcserépben fejlődik a legjobban, amely lehet műanyagból, fémből, kerámiából vagy terrakottából. Olyan cserepet válasszunk, amelynek alján egy vagy több lyuk van, és könnyen kifolyik belőle a felesleges víz, ugyanis a jó vízelvezetés minimálisra csökkenti a túlzott nedvesség okozta hagyma- vagy gyökérrothadás esélyét.

A cserép átmérője legyen körülbelül 2-3 centiméterrel szélesebb, mint a hagyma legszélesebb része, és kétszer olyan magas, mint a hagyma, hogy legyen hely a gyökér fejlődéséhez.

Töltsük meg a cserepet körülbelül félig friss, magas szervesanyag-tartalmú virágfölddel, például tőzegmohával. Helyezzük a hagymát a cserépbe úgy, hogy a gyökerek a virágföldön nyugodjanak, a hagyma pedig látszódjon ki az edény széle fölött. Töltsük fel a hagyma és a cserép közötti részt földdel, majd addig tömörítsük és nyomkodjuk le, hogy a hagyma egyharmada vagy fele láthatóvá váljon és a virágföld viszonylag tömött lesz a hagyma körül.

Állítsuk a cserepet egy olyan mosogatóba vagy mosdókagylóba, ahol szabadon le tud folyni a víz, és öntözzük addig, amíg a virágföld alaposan át nem nedvesedik. Hagyjuk teljesen lecsöpögni  a cserepet és a benne a földet, majd egy virágalátéten helyezzük a cserepet egy napos ablakba.

Az amarillisz virághagymák gondozása

A növényt akkor öntözzük meg, amikor a talaj felső 5 centiméternyi rétege száraznak tűnik, és hagyjuk, hogy a cserépben a felesleges vízmennyiség minden alkalommal szabadon lecsöpöghessen. Ne hagyjuk a növényt vízben állni, mivel a nedves talaj elősegítheti a hagyma- és gyökérrothadást, és vonzza a kártevőket is.

Amikor új hajtás növekszik, beleértve a hagymák első hajtását is, az amarilliszeket minden egyes öntözéskor műtrágyázzuk is meg az ajánlott mennyiség felével. A virágzás elősegítése érdekében használjunk magas foszfortartalmú szobanövény-műtrágyát.

Amikor a virágbimbók már elkezdenek kinyílni, helyezzük át a növényt a szoba egy olyan pontjára, ahol védve van a közvetlen napfénytől.

Virágzás utáni gondozás

Az amarillisz évekig tartó virágzásának titka az, hogy a növényeket a virágzás elmúlta után is aktív fejlődésben kell tartani.

Miután a virágok elhalványultak, vágjuk le őket, hogy megakadályozzuk a magképződést, ami kimeríti a hagyma fontos energiatartalékait, és csökkenti a további virágzást. A leveleket ne távolítsuk el, amíg azok meg nem sárgultak. A zöld levelek továbbra is elősegítik a fotoszintézist, amely energiát termel, amelyet a hagyma tárol a jövőbeli szárnövekedéshez és virágzáshoz. Ha a hagyma a következő virágzási időszakban nem hoz virágzó szárat, akkor valószínűleg nem tárolt elég tápanyagot a virágzás utáni időszakban.

Miután a növény befejezte a virágzást, helyezzük ismét a lehető legnaposabb helyre a szobában. Ismét hosszú, sima leveleket fog növeszteni, amelyek továbbra is elősegítik a fotoszintézist. Öntözzük és trágyázzuk a növényt ezután is rendszeresen általános szobanövény-műtrágyával.

Az amarillisz kitelepítése a szabadba

Amikor tavasszal minden fagyveszély elmúlt, kezdjük el az amarillisz szabadba szoktatását, először árnyékos vagy szűrt fényes helyre helyezve. Ezután fokozatosan helyezzük át a növényt olyan helyre, ahol naponta legalább 6 órán át teljes napfény éri. Válasszunk egy napos helyet a teraszon, vagy egyszerűen süllyesszük az egész cserepet a talajba egy napos területen elhelyezkedő kerti ágyásban. A kiültetésnél az amarilliszt nem szükséges kivenni a cserépből. Folytassuk a műtrágyázást havonta általános szobanövény-trágyával, ami segít felhalmozni a tápanyagokat a hagymában a következő évi virágzáshoz.

Az Amarillisz kiültetése szabadba

Az amarilliszt az első őszi fagyok előtt be kell vinni a lakásba, mivel a fagyot vagy a fagyos hőmérsékletet a növény nem éli túl.

A virágzás szabályozása

Más virághagymákkal ellentétben az amarillisz nem igényel pihenő- vagy nyugalmi időszakot. Újra és újra virágozni fog, ha hagyjuk folyamatosan fejlődni.

A virágzás ideje azonban szabályozható, ha a hagymát egy időre nyugalmi állapotba helyezzük, azaz leállítjuk a növekedést. A nyugalmi időszak alatt a növények nagyon kevés energiát használnak fel.

Miután a cserepes amarilliszt ősszel behoztuk a lakásba, tároljuk hűvös, száraz, sötét helyen, például pincében vagy szekrényben, 10-15 °C körüli hőmérsékleten. Hagyjuk, hogy a levelek megbarnuljanak és megszáradjanak, mielőtt levágjuk őket. A hagymát 8-12 hétig hagyjuk sötétben a cserépben és ez idő alatt ne öntözzük meg. Időnként ellenőrizzük a hagymát penészedés vagy gombásodás szempontjából. Ha ilyesmit találunk, kezeljük penész- vagy gombaölő szerrel vagy fontoljuk meg a hagyma kidobását.

Az Amarillisz virágzásának folyamata

Ha a sötétben töltött idő alatt új hajtás jelenik meg a hagymából, vegyük ki a cserepet a sötét helyről, és helyezzük egy napos ablakba. Vágjuk le az elhalt leveleket, és öntözzük és trágyázzuk a növényt a virágzás utáni gondozásnál leírtak szerint. Ha nem jelentkezik a hagymán időközben új hajtás, 8-12 hét elteltével vegyük ki a cserepet a sötétből és helyezzük napos helyre, majd szintén öntözzük és trágyázzuk a növényt a virágzás utáni gondozásnál leírtak szerint. Ez a folyamat virágzásra készteti a növényt, feltéve, hogy a hagymának elegendő energiája van a virágszár létrehozásához.

Általában egy vagy több virágszár jelenik meg először, de esetenként levelek is megelőzik őket. A virágok általában 4-6 hét alatt fejlődnek ki a nyugalmi állapotban lévő hagymákból. A virágzás mindezek alapján időzíthető bizonyos ünnepekre vagy eseményekre.

Az amarillisz átültetése

Az amarilliszek akkor virágoznak a legjobban, ha olyan cserépben nőnek, amelyben kevés hely van a hagyma és a cserép fala között, és csak 3-4 évente kell átültetni őket. A legjobb időpont az átültetésre az altatási időszak után van. Az átültetéshez először lazítsuk meg a gyökereket egy késsel a cserép fala mentén. Ezután óvatosan emeljük ki a növényt és a gyökérlabdát a cserépből, majd helyezzük bele egy valamivel nagyobb, földdel előre kibélelt cserépbe.

Kártevők és betegségek

Bár üvegházi körülmények között számos rovar, atka és betegség megtámadhatja az amarilliszt, ezek nem olyan gyakoriak a lakásban termesztett növényeken. A hagymák vásárlásakor végzett gondos ellenőrzés és a megfelelő ápolás a legtöbb rovarfertőzést és betegséget megelőzi.

A szabadban az amarillisz kártevője a nagy nárciszlégy, amely a növények hagymáiba rakhatja petéit. A fertőzött növények levelei fonnyadttá, sárgává és torzzá válhatnak, és a növény végül elpusztul. A hagyma külseje normálisnak tűnhet, de megnyomva rothadó szöveteket érezhetünk. Mivel a rovarölő szerek használata általában hatástalan, a legjobb, ha a fertőzött hagymákat azonnal megsemmisítjük, amint észrevesszük a nárciszlegyek jelenlétét.

A rossz vízelvezetésű talaj vagy az állandóan nedves, túlöntözött, talaj szintén vonzhatja a gyümölcslegyek egyik fajtáját, a gombaszúnyogot.