Azálea gondozása, szaporítása és metszése

Az azálea bokrok színes és hosszan nyíló virágaikkal káprázatos látványt nyújtanak a kertben. Tavasszal, kora nyáron és kora ősszel virágzó fajták is vannak, így egész szezonban díszei lehetnek otthonunknak, kültéren és beltérben egyaránt.

Az azáleák (Rhododendron simsii) a Rhododendron nemzetségbe, a hangafélék családjába tartoznak. Két típusba sorolhatók: lombhullatók és örökzöldek.

A legtöbb örökzöld fajta Japánban őshonos (Japán azálea), néhány Kínából, Koreából és Tajvanról származik. A házikertekben nevelt örökzöldek jellemzően hibridek, amelyeket a jobb tulajdonságok, például a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a virágzási idő, valamint a hideg- és melegtűrés elérése érdekében tenyésztettek ki.

A lombhullató fajták Kelet-Ázsiában, Kelet-Európában és Észak-Amerikában őshonosak.

A növény kiválasztásakor tartsuk szem előtt, hogy az örökzöld típusok a meleg éghajlatot kedvelik és hidegebb időjárási körülmények között nem maradnak életben. A lombhullató típusok között azonban találunk olyanokat, amelyek hidegtűrőek.

A növényeket gyakran csoportosítják virágzási idejük szerint, amely lehet korai, középidőszakos vagy késői virágzású. A korán virágzók jellemzően a tél végétől kora tavaszig virágoznak. A középidőszakos típusok késő tavasszal virágoznak, a késői csoport pedig kora nyártól őszig virágzik.

Az azáleák erősen mérgezőek, és a növény bármely részének vagy akár az azáleaméznek a fogyasztása is életveszélyes tüneteket okozhat. A biztonság kedvéért tartsuk távol gyermekeinket és háziállatainkat ezektől a cserjéktől!!!

Az azálea gondozása, igényei

A megfelelő mennyiségű fény biztosítása kulcsfontosságú tényező az azáleák ültetésekor. Ha túl sok napfényt kap a növény, akkor elszárad, ha azonban túl kevés neki fény, akkor a cserje nem hoz virágot. A megfelelő fény a növénynek a szórt fény.
Ezeket a cserjéket olyan helyre kell ültetni, ahol vagy reggeli fényt kapnak, délután pedig árnyékban vannak, vagy ahol a nap folyamán változó mennyiségű napfényt kapnak. Összesen körülbelül napi hat órányi napsütés az ideális számukra.
A forró délutáni napsütéses helyet is elviselik, feltéve, hogy a talajt folyamatosan nedvesen tartjuk. Ezzel vigyázzunk azonban, mert egyes fajok levelei a hosszan tartó, intenzív napfény hatására elhalványulnak. Kerüljük a déli vagy nyugati fekvésű falak közelébe történő ültetést, mivel a falfelületekről sugárzó hő nedvességveszteséget okozhat a forróságban.

Kerülendő továbbá a növények közvetlenül fák alá történő telepítése. A fák ugyan szűrt árnyékot adnak, de a vízen és a tápanyagokon osztozniuk kell a növényeknek, ezért a cserjéket érdemesebb a fák gyökérzónájának szélére ültetni.

Öntözése

Öntözéskor lehetőleg kerüljük a felülről történő öntözést, ez ugyanis elősegíti az olyan betegségek kialakulását, mint a levélgomba és a sziromfoltosság. Ha a lomb felőli öntözés elkerülhetetlen, öntözzük a növényt kora reggel, hogy a nap megszárítsa a nedves lombozatot, de ne égesse meg a rajta lévő víz miatt.

Trágyázás, tápanyag

Trágyázásként az évente mulcsként alkalmazott, jól megrothasztott komposztréteg elegendő szerves anyagot ad a növény táplálásához és fejlődéséhez. Ha a növénynek a virágzás vagy a vitalitás javítása érdekében kiegészítő tápoldatozásra van szüksége, tavasszal alkalmazzunk savas talajt kedvelő növények számára kifejlesztett műtrágyát.

A sárguló levelek a kártevőproblémák egyéb jelei vagy tünetei nélkül azt jelenthetik, hogy a növény vashiányban szenved, ami helyileg alkalmazott vaspótlással kezelhető. A kalciumhiány egy másik probléma lehet ezeknél a növényeknél, amit a befelé pöndörödő levelek és a levélcsúcsok égése jelez. Ez némi gipsz alkalmazásával is kezelhető.

Azálea kiültetése

A cserepes cserjéket a legjobb tavasszal vagy ősszel átültetni. A mutatós megjelenéshez megfelelő mennyiségű fényre, valamint savas, 4,5 és 6,0 közötti pH-értékű, nedves és jó vízelvezetésű talajra van szükségük.

Az átültetés előtt alaposan öntözzük meg a növényt, mivel a száraz gyökérlabda nagyon nehezen veszi fel a nedvességet, ha átültetés után már ismét a földben van.

Készítsünk egy ültetőgödröt, amely a gyökérlabda szélességének két-háromszorosa, és ugyanolyan mély, mint a cserép, amelyből a növényt át szeretnénk ültetni. Keverjünk a gödörből kiásott földbe sok szerves anyagot, például jól érlelt komposztot, levélhumuszt vagy aprított fenyőkérget, amíg a talajkeverékben a szerves humusz mennyisége el nem éri az egyharmad-fél arányt.

Ezután óvatosan vegyük ki a növényt a cserépből és alaposan vizsgáljuk meg a gyökereket. Óvatosan lazítsuk meg és válasszuk szét őket, hogy ezáltal ösztönözzük a növekedésüket. Ha a növény gyökérzetét a cserép oldalainak mentén sűrű, rostos gyökérszőnyeg köti össze, tiszta, steril késsel négy-hat helyen vágjuk át a réteget körülbelül 5 centiméter mélyen, és az így szétválasztott részeket egyenletesen helyezzük el, terítsük szét a gyökérlabda körül.

Helyezzük a növényt a gödörbe, és ügyeljünk rá, hogy a növény eredeti földjének felszíne a gödör talajával egy szintben legyen. Töltsük vissza a gödörbe a kiásott és bekevert talajt, majd óvatosan tömörítsük kicsit.

Szórjunk a betemetett gyökér fölé 7-10 centiméternyi vastag szerves mulcsot, amely lehet fenyőkéreg, fenyőtűszalma, aprított levél vagy szalma. Alakítsunk ki egy mulcstól mentes mélyedést a szár töve körül, hogy a növény szára szárazon maradjon, ezáltal elősegítve a rothadás megelőzését.

Mértékkel, de alaposan öntözzük meg a növényt és hagyjuk, hogy a talaj felszívja a nedvességet, de ne álljon rajta a víz.

Azálea metszése

A metszést tavasszal, közvetlenül a cserje virágzása után érdemes elvégezni. Az azáleák röviddel a virágzás befejezése után kezdik el a következő évi virágbimbók képzését, ezért a metszés ebben a szűk időszakban az ideális. Ha túl későn metsszük a növényt, akkor azt kockáztatjuk, hogy a következő évi rügyeket is levágjuk, aminek következtében a növény kevesebb virágot fog hozni.

Ezeknek a növényeknek a vonzerejét a szabálytalan formájú növekedésük adja, ezért a szabályos formára történő metszésük nem hoz megfelelő eredményt. A túlzott mértékű metszést azért is kerülni kell, mert szabálytalan virágfoltok alakulnak ki általa, ugyanis a metszés után az új hajtások csak két-három év elteltével hoznak ismét virágot.

Az elhervadt virágok leszedése nem szükséges, de eltávolíthatjuk őket, ha rendezettebbé kívánjuk tenni a növényünk megjelenését.

Az azálea teleltetése

Az azálea téli karbantartása egyszerű. A vegetációs időszak végén csökkentsük az öntözést és tegyünk a növény alá vastag, 7-12 centiméternyi mulcsréteget aprított levelekből, fenyőtűből vagy szalmából, hogy megvédjük a gyökereket a fagyási és olvadási időszakoktól.

Ha szokatlanul hideg időjárás van kilátásban, a növényeket porózus anyaggal, például zsákvászonnal vagy régi lepedővel is be lehet takarni, hogy megvédjük őket a fagyoktól.

A megfelelő hőmérséklet visszatéréséig rögzítsük a talajhoz a takarást, hogy a szél ne tegye tönkre vagy vigye el.

Azálea termesztése, szaporítása

Az azáleákat magról is lehet szaporítani, mivel azonban a legtöbb kapható növény hibrid, a palánták ritkán szaporodnak az anyanövényhez hasonlóan.
Az egyetlen módja annak, hogy az anyanövényt tovább szaporítsuk, a dugványozással vagy a szárról történő bujtással történő szaporítás.
Az örökzöldeket a legkönnyebb dugványozással szaporítani, míg a lombhullató fajtáknál általában bujtással lehet a legjobb eredményt elérni.

Dugványozás

Ideális esetben ehhez a szaporítási módhoz félkeményfa dugványokra van szükségünk, amely még rugalmasak, és félúton vannak a zsenge új hajtás és az érett fa között.

Tavasszal, közvetlenül a virágzás után gyűjtsünk 12-15 centiméter hosszúságú dugványokat a szárcsúcsokról. Válasszunk egyéves, félig hajlékony fás dugványokat, amelyeket anélkül meg tudunk hajlítani, hogy elpattannának. Távolítsuk el a leveleket a dugvány alsó feléről, és vágjuk le a szárról közvetlenül a levélcsomópont alatt.

Egy éles késsel enyhén kaparjuk le a kérget a vágott vég felett körülbelül 5 centiméternyire. Mártsuk a levágott véget gyökereztető porba, majd óvatosan rázzuk le róla a felesleget.

Ültessünk el minden szárat az alsó egyharmadáig egy kis cserépbe, amelyet nedves gyökereztető közeggel töltöttünk meg, például egyharmad komposzt, egyharmad tőzegmoha vagy vermikulit és egyharmad homok keverékével.

Helyezzük a cserepet a szoba egy napos pontjára vagy a kert egy védett, világos, szűrt fényű részére. Rendszeresen öntözzük a dugványokat, tartsuk a földet nedvesen, de ne áztassuk el.

A gyökerek négy-nyolc hét alatt fejlődnek ki, ezután az új növények szükség szerint nagyobb cserépbe ültethetők, majd a következő tavasszal kiültethetjük őket a kertbe. Szükség szerint gondoskodjunk a növények téli védelméről, például fenyőtűből vagy szalmából készült mulccsal, vagy a fagy ellen egy üvegbúrával.

Bujtás

A bujtás egy egyszerű eljárás, amely a gyökérfejlődés ösztönzését jelenti a még az anyanövényhez tartozó száron. A legjobb időpont a bujtásra kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt van, de kora ősszel is meg lehet csinálni. A tavasszal bujtott növényeket akár még ugyanabban az évben ősszel ki lehet ültetni a kertbe, de akár tavasszal, akár ősszel bujtott növényekről van szó, az a legjobb, ha az átültetéssel egy-két évet várunk. Ez az idő lehetőséget ad az új növényeknek, hogy a megszokott környezetben gyorsan megtelepedjenek és megerősödjenek, így az új helyre költöztetve is jól fognak majd fejlődni.

A bujtáshoz olyan alsó ágat válasszunk, amely elég hosszú és rugalmas ahhoz, hogy könnyen meghajoljon és elérje a földet anélkül, hogy letörne. A szár 2-5 centiméternyi részének érintkeznie kell a talajjal, a szárcsúcsnak pedig 15-20 centiméternyire kell a talaj fölé nyúlnia.

Azon a ponton, ahol azt szeretnénk, hogy a szár gyökeret eresszen, óvatosan kaparjuk le a külső kérget körülbelül 2-3 centiméternyi részen, majd ezt a részt mártsuk gyökereztető porba, a felesleget pedig rázzuk le róla. A gyökereztetni kívánt szárrész számára ássunk a földben egy 7-10 centiméter hosszú sekély árkot, majd helyezzük bele a szárat és fedjük be földdel. Használjunk kampókat a szár fölbe való rögzítéséhez, vagy helyezzünk egy követ az elásott rész tetejére, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a szár a helyén maradjon.

A gyökerek hat-tizenkét hét múlva fejlődnek ki. Ha a szár hegyének enyhe húzásakor ellenállást érzünk a föld felől, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a szár gyökeret eresztett.

Az átültetéshez vágjuk le az anyanövényről a szárat a földhöz közel. Egy ásó vagy lapát segítségével lazítsuk meg a talajt a földben lévő szár körül, és ássuk ki a talajt az új növény koronája vízszintes kiterjedésének vonalában. Ez a képzeletbeli kör, amely a növény legtávolabbi ágcsúcstól a növény körül húzódik, azt mutatja, mekkora a fiatal cserjék gyökereinek kiterjedése a föld alatt. Óvatosan emeljük ki a gyökérlabdát, és ültessük át az új helyére.

Kártevők és betegségek

Ha az azáleánk a megfelelő helyen nő, nem kell sokat aggódnunk a kártevők és a betegségek miatt.

Az olyan rovarok, mint a hernyók és a csipkéspoloskák kézzel is leszedhetők vagy rovarölő szappannal kezelhetők.

A föld alatt fonálférgek támadhatják meg a gyökereket. Sajnos erre nincs gyógymód, csak a megelőzés vezet eredményre a megfelelő helyre ültetett egészséges és betegségeknek ellenálló fajtával.

Komolyabb problémákat okozhatnak a liszteskék és a levélaknázók. A liszteskék sárga, fonnyadt és haldokló leveleket hagynak maguk után. Neem-olajjal védekezzünk ellenük. A levélaknázók sokkal komolyabb kártevők és a fertőzés kezelése a fertőzött növények eltávolítását is szükségessé teheti. A levélaknázók a levelek alján rakják le lárváikat. Ezek a levél belsejében alagutat ásnak és ahogy kifejlődnek és táplálkoznak, a leveleken apró barna hólyagok jelennek meg, majd megbarnulnak és bepöndörödnek a csúcsokon és a szélükön.

A betegségek közül a lisztharmat és a sziromfoltosság gyakori gombás megbetegedések, amelyek általában gombaölő szerrel kezelhetők. A lisztharmat a leveleken és a szárakon homályos fehér vagy szürke porfoltként jelenik meg. A sziromfoltosság először apró, vizes foltok formájában jelenik meg a szirmokon, amelyek gyorsan összeolvadnak, és a virágok nyálkássá és rothadóvá válnak.

A súlyosabb betegségek közé tartozik a szárfoltosodás és az üszög. A szárfoltosodás egy gombabetegség, amely a rügyek és az ágvégek barnulását és elhalását eredményezi. Az üszög szintén egy vagy több gombafaja okozta betegség, amely a halványzöldtől a sárgáig terjedő pettyek formájában jelenik meg. A fertőzött levelek és ágak eltávolítása és megsemmisítése az egyetlen biztonságos megoldás ezek ellen a fertőzések ellen.