Bunkóliliom (Cordyline) gondozása, teleltetése és betegségei
A bunkóliliom szinte nem is nevezhető zöld növénynek, hiszen egyes fajtái a legváltozatosabb színekben pompáznak: a bíborvöröstől a sárgán keresztül a tarkáig.
Az egyik legszebb szobanövény
A bunkóliliomot gyakran összetévesztik a sárkányfával. Néhány faj valóban annyira hasonlít egymásra, hogy a különbséget csak akkor lehetne észrevenni, ha a növényeket kiásnánk a földből.A bunkóliliom gyökere fehér, bunkó alakú (nevét is innen kapta), a sárkányfáé viszont sárga.
Természetes körülmények között a bunkóliliom elsősorban Indiában lelhető fel, de Ausztrália trópusi vidékein és a Csendes-óceán trópusi szigetein is előfordul.
Hawaii szigetén egy különleges fajtával találkozhatunk, ez pedig a “Ti”-növény (Cordyline terminalis), amelyet a hazai virágüzletek is kínálnak. Természetes körülmények között ez a faj 4 méter magasra is megnőhet.
Hidegházi fajok
A bunkóliliomok esetében különbséget kell tennünk hideg- és melegházi fajok között, hiszen mindkét típusnak más-más hőmérsékleti igényei vannak. A hidegházi fajok erőteljesebbek. Nyáron jól érzik magukat az erkélyen vagy a teraszon, télen azonban világos, hűvös, kb. 10 °C-os hőmérsékletű helyre van szükségük. A legismertebb hidegházi fajok a C. australis és a C. stricta.
Melegházi növények
Szobanövényként leggyakrabban C. terminalist kínálnak az üzletek, amely a melegházi fajok egyike. A széles fajtaválasztékban vannak zöld-fehér, sárga-zöld-rózsaszín és pompás piros-zöld levelű példányok is. A melegházi fajoknak egész esztendőben biztosítsunk meleget és magas páratartalmú levegőt.
A bunkóliliom igényei és gondozása
A lakásban tartott bunkóliliom 40-100 cm magasra nő. A legtöbb fajra jellemző a rövid törzs, melyen szorosan egymás mellett fejlődnek a szebbnél szebb árnyalatú, keskeny levelek. A növény egészében a sárkányfára emlékeztet.
Virág és illat
A bunkóliliom csak idős korban virágzik, lakásban még ilyenkor is csak ritkán. A 2-3 cm átmérőjű virágok lilás rózsaszínűek, és fűszeres illatot árasztanak. A virágokból piros bogyók fejlődnek.
Fény, hőmérséklet
A növénynek sok fényre van szüksége ahhoz, hogy levelei megőrizzék szép színüket. A perzselő napsütést azonban nem viseli el.
A hőmérsékletet illetően különbséget kell tennünk melegkedvelő és hidegházi fajok között. Előbbiek egész esztendőben 18-20 °C-os hőmérsékletet és magas páratartalmat igényelnek. Utóbbiakat, melyek nyáron a szabadban is állhatnak, 10 °C-os hőmérsékleten teleltessük.
Öntözés, talaj
A föld legyen mindig nedves, de sohase vizes. A gyökereknek sok levegőre van szükségük.
A növényt havonta egyszer trágyázzuk – a melegházi fajokat egész esztendőben, a hidegháziakat csak a világos évszakban.
A kifejlett példányokat két-háromévenként ültessük át. Használjunk általános virágföldet, keverjünk hozzá harmad rész homokot, hogy könnyen áteressze a vizet.
TIPP: Ha a bunkóliliom túl sok levelet veszített, és felkopaszodott, tavasszal visszavághatjuk 10 cm-esre. A növény így újra kihajt.
A bunkóliliom szaporítása
A bunkóliliom szaporításához gyakorlatilag a növény bármely részét felhasználhatjuk: hajtáscsúcsokat, oldalágakat, gyökérdarabokat egyaránt. Ezenkívül természetesen magról is nevelhetjük.
A különböző fajok magjait gyűjtőknél szerezhetjük be. A magokat egy éjszakára áztassuk langyos vízbe, mielőtt általános virágföldbe vetnénk. A cserepet állítsuk meleg helyre, és a földet tartsuk mindig enyhén nyirkosan.
A csírázás megindulásáig a cserépre borított, szellőzőnyílásokkal ellátott fóliával biztosíthatjuk a melegházi klímát.
Az elágazó példányokról éles késsel vagy ollóval vágjunk 10 cm hosszú hajtáscsúcsokat vagy oldalhajtásokat. A gyökérképződés nemegyszer egy üveg vízben is megindul.
A törzsdugványok elsősorban akkor jutnak szerephez, ha a felkopaszodott növényt fejezni szeretnénk.
A törzset vágjuk 3-4 cm hosszú darabokra, és a vágási felületeket hagyjuk szikkadni. A darabokat ezután fektetve tegyük homok és tőzeg keverékébe, és csak félig fedjük földdel.
Fóliával letakarva, nagyon meleg (25-28 °C-os hőmérsékletű) helyen két-három hónap alatt fejlődnek ki a gyökerek és a hajtások.
A bunkólilom betegségei, kártevői
A takácsatkák száraz levegőjű helyiségben okozhatnak gondot. Próbáljuk meg vízzel leöblíteni a kártevőket. Szűkség esetén rovarirtó szert kell alkalmaznunk.
A gyapjastetvek könnyen felismerhetőek a levélhónaljban képződő fehér vattapamacsokról. Jó szolgálatot tehet, ha a megtámadott növényi részeket alkoholba mártott vattás pálcával áttöröljük. Utána a leveleket feltétlenül mossuk le tiszta vízzel.
Tripszek jelenlétére utalnak a leveleken megjelenő, ezüstösen csillogó foltok. Ezeken a helyeken a kártevők kiszívták a növény nedvét, és az üres sejtek levegővel teltek meg. A tripszek ellen használjunk növényvédő szert.
