Csipkeharaszt (Selaginella) gondozása

A spórákkal szaporodó csipkeharaszt ősidők óta létező páfrányfaj. A sziklakert árnyékos részére, illetve a télikertben enyhén savas földbe talajtakaróként ültethetjük.

Több szempontból is érdekes növény

A csipkeharaszt (Selaginella) spórás növény, ezért nem hoz virágot és termést. Mindössze 5-10 cm magasra nő. Örökzöld, a mohára emlékeztető felépítésű.

A növényvilág kialakulása szempontjából őskori erdőkben honos népes növénycsalád ma már ugyan a múlté, de a csipkeharaszt megőrizte helyét a botanikai rendszerben.

Világszerte sok faj

A Selaginella nemzetség több száz fajt foglal magában. Ezek a világon mindenütt megtalálhatók, de dísznövényként a télikertben vagy a kertben csak néhány faj fejlődik szépen.

Spórákkal szaporodik

A csipkeharaszt szaporodása spórák segítségével történik. Legközelebbi rokonait a páfrányok között kell keresnünk. A növény egyébként zöld mohára emlékeztet.

Párnákat alkot

Az egymással összefonódó, kúszó szárak rendszerint párnákat alkotnak. E tulajdonságából adódóan a növény jól alkalmazható a télikertben vagy a kerti, árnyékot adó növények alatt talajtakaróként.

Az északi vidékekről származó csipkeharaszt fajták télállók és dúsan fejlődnek. Minden fajra igaz, azonban, hogy a szomszédos növényektől nagyobb távolságba kell ültetni, hogy a többi növény ne nyomja el őket.

Generációváltás

Mint már említettem, a csipkeharaszt spórás növény, vagyis nem magról, hanem spórákkal szaporodik.

Két generáció

Minden spórás növénynek két eltérő funkciójú generációja van. Ezek mind a fejlődés, mind pedig a külső megjelenés szempontjából lényegesen különböznek egymástól.

A szaporodás első fázisában a levelek alatt barna foltok, úgynevezett sporangiumok, spóratömlők alakulnak ki. Ezekben a nem ivarosan, vagyis megtermékenyítés nélkül keletkező spóratokokban találhatók a spórák barna por formájában. Ha a spórák beértek, a spóratokok felnyílnak, a spórák pedig kiszóródnak.

Mivel nagyon könnyűek, természetes körülmények között a szél viszi magával őket.

A fejlődés

Ezt a szakaszt követi a szaporodás ivaros fázisa, és létrejön a második generáció. A spórák nagyon hosszú ideig életképesek, és nagyon ellenállóak. A spórákból úgynevezett előtelep, apró, szívformájú levélke képződik, ami a földön kis zöld foltként mutatkozik meg. Az előtelepen kialakulnak a hím és női ivarszervek, és egy vízcseppben létrejön a megtermékenyítés. Ezzel megszületik az új páfránynövény. A megtermékenyített női ivarsejtből fejlődik ki a haraszt teste, szárai, leveli és a spórák.

A csipkeharaszt árnyékos sziklakertekben, enyhén nyirkos földbe ültetve mutat a legszebben. A télikertben vagy a szobában nagyobb, árnyékot adó növények alatt talajtakaróként használhatjuk.

A csipkeharaszt igényei, gondozása

A csipkeharaszt általában csak 5-10 cm magasra nő, és nem is nagyon terjeszkedik. Akkor fejlődik a legszebben, ha a szomszédos növényektől kicsit távolabb ültetjük.

Fény és hőmérséklet

A legjobban nagyobb növények árnyékában fejlődik, ilyenkor a növény szép sötétzöld színű. Ha télikertben neveljük, a hőmérsékletet igazítsuk az évszaknak megfelelő küldő hőmérséklethez. Télen a hőmérséklet ne haladja meg a 10 °C-t.

Öntözés

Rendszeres öntözést igényel. Ügyeljünk arra, hogy földje soha ne száradjon ki. Az öntözővízhez adjunk bőségesen tápoldatot is.

Föld és átültetés

Tápanyagokban gazdag, tőzeges humusztalajban fejlődik a legjobban. A talaj kémhatása a semleges normálértéknél nyugodtan lehet savasabb is. Átültetésre nincs szükség.

Szaporítás

Tőosztással vagy dugványról szaporíthatjuk. Humuszban gazdag, nyirkos talajba dugjunk egy ágat, vagy vessünk spórákat.