Ciklámen (Cyclamen persicum)
A ciklámen egy gyönyörű virág, melynek színpompás virágai, díszes levelei a téli hónapokban is képesek feldobni otthonunk hangulatát.
Ciklámen jellemzői, fajtái
Család: Primulaceae (kankalinfélék)
Származási hely: Dél-Európa, a Föld-közi-tenger vidékének keleti része.
Tudományos név: Cyclamen
A Cyclamen nemzetség fajai zömmel a Földközi-tenger vidékén honosak. A nálunk is előforduló, védett erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) gumós évelő, bőrnemű, kerekded, díszes fehér mintázatú levelekkel, lilás-rózsaszíntől bíborvörösig változó, igen illatos virágokkal. Ez a faj szobanövénynek nem alkalmas.
A cserepes virágként árusított szobaciklámenek a Földközi-tenger környékének keleti részén honos Cyclamen persicum faj leszármazottai. E növények a nemesítő tevékenység eredményeként csaknem valamennyi tulajdonságban teljesítik azokat a követelményeket, amiket a jó szobanövénytől elvárunk. Ezért a szobaciklámenek évtizedek óta a legkedveltebb szobanövények közé tartoznak.
A Cyclamen-fajok gumós évelők, kerekded vagy szív alakú, többé-kevésbé feltűnően erezett vagy mintás rajzolatú levelekkel és nyúlánk tőkocsányokon egyesével nyíló kisebb vagy nagyobb, forrtszirmú virágokkal, amelyek fehérek, különböző rózsaszín vagy vörös árnyalatúak, olykor élénk szemfolttal. A pártacimpák simák, hullámosak vagy fodrosak lehetnek.
Nyártól egészen tél végéig kaphatók virágzó növények. A fajtaválaszték bőséges. A hagyományos fajták mellett újabban a kecses termetű miniatűr ciklámenek is igen népszerűvé váltak.
Ciklámen gondozása
Növényünknek tartósan csak akkor örülhetünk, ha világos, de nem közvetlenül napsütötte, egész évben levegős és nem túl meleg helyen tartjuk. Az optimális hőmérséklet nyáron 16-18 °C, télen 12-15 °C. A szobaciklámen a fagyosszentek után a kert valamely árnyékos részében cserepestül a talajba süllyesztve egész nyáron a szabadban maradhat. Meleg helyiségben is elég tartós, de a következő virágok tőkocsányai hosszúvá és vékonnyá válnak, magasan a levélzet fölé emelkednek és minden irányban széthajolnak.
A földlabdát tartsuk egyenletesen nedvesen. Ne öntsünk vizet a levelek és a bimbók közé, mert a megrekedő nedvesség rothadást okoz. Öntözés helyett állítsuk inkább 5-10 percre vízbe a cserepet.
A virágzás idején kéthetenként tápoldatozzunk. Az elnyílt virágokat és a hervadt leveleket ne vágjuk le, hanem könnyű csavaró mozdulattal tépjük ki. Így nem maradnak csonkok, amelyek könnyen rothadni kezdenek.
Ha ezeket a gondozási szabályokat betartjuk, növényeink tartósan virágozhatnak, egy idő múlva azonban kimerülnek. Az elvirágzott növények továbbnevelése ritkán sikerül, a virágbarátok mégis újra meg újra megpróbálják. A gumók számára a legjobb, ha nem tartanak nyugalmi időszakot, hanem növekedésben maradnak. Ekkor március—május között átültetve, kezdetben kissé melegebben, mérsékleten nedvesen és árnyékos helyen tartjuk őket. Az új levelek kihajtása után ismét bővebben öntözzünk, majd megfelelő begyökeresedés után a rendszeres tápoldatozásra is sor kerülhet.
Átültetésre B jelzésű virágföldet használhatunk. Az ültetést úgy végezzük, hogy a gumó felső egyharmada a föld fölé kerüljön.
Szaporítás
Magvetéssel minden évszakban szaporítható. A magokat földdel takarva 20 °C talajhőmérsékleten kell tartani. A csírázási idő körülbelül négy hét. Lakásban nem érdemes vele foglalkozni.
Kártevők és betegségek
Életműködési zavarok: száraz levegőn, meleg helyen takácsatkák támadják meg.
Túl nedves ültetőközegben vagy nitrogénhangsúlyos műtrágyázás esetén gumórothadás, nedves, meleg környezetben szürkepenész léphet fel.
Túl nagy meleg, erős hőmérséklet-ingadozás vagy túl szárazon tartás hatására a levelek és a virágok besodródnak, a növekedés leáll.
A túl korai virágzás ugyancsak növekedési zavarra utal: a gumókat túl magasra ültettük, emiatt megkeményedtek, és a növényt korai virágzásra serkentették.
