A cikláment főként cserepes növényként árusítják, főleg a tél végi, tavaszi időszakban.
Ciklámen jellemzői
Az utóbbi időben egyre népszerűbbek azok a fajok, melyek a kertben nevelhetők, és áttelelnek a szabadban. Ilyen a hazánkban is őshonos erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens).
A családnak egyébként 19 faja létezik, melyek különböző gondozást igényelnek. Vannak köztük télálló és fagyérzékeny mediterrán fajok is. Cserepes növényként az utóbbi kategóriába sorolható perzsa ciklámen (Cyclamen persicum) terjedt el.
A ciklámen nemzetség rendszertani besorolása vitatott. Általában a kankalinfélék (Primulaceae) családjába sorolják, de egyes botanikusok szerint a Myrsinaceae család tagja. Morfológiailag kimondottan érdekes növények.
A ciklámen úgynevezett „álegyszikű”. Ugyan a kétszikűek közé soroljuk rendszertanilag, de csírázáskor mindössze egyetlen sziklevél bújik ki a magból, ennek oka, hogy másik sziklevele elcsökevényesedett. Az összes fajuk szárgumót fejleszt, melyben a növény vizet tárol, és keményítő formájában tápanyagot raktároz.
A fajok többsége a forró nyári időszakban elveszíti leveleit, és inkább az őszi, téli és tavaszi időszakban fejlődik és virágzik. Hosszú szárú, pajzs alakú leveleik közvetlenül a szárgumóból fejlődnek, ezüstös mintázatuk kimondottan mutatós, jó kontrasztot alkothat az élénk színű virágokkal, melyek nagy tömegben emelkednek ki a levelek közül.
A virágok 5 szirmúak, lefelé hajlanak, szirmaik pedig felfelé merednek. Ez a szokatlan módon kicsavarodott virág teszi igazán jellegzetessé a ciklámeneket. A beporzódott virágok helyén kis toktermés fejlődik, eközben a szár dugóhúzószerűen összetekeredik, és a föld felé hajlik. Az apró, éretten barna magok jól csíráznak, a magoncok pedig viszonylag gyorsan növekszenek.
Szobaciklámen gondozása
Cserepes növényként ezeket árusítják. A perzsa vagy más néven szobaciklámen (Cyclamen persicum) fajtái, esetleg hibridjei sorolhatók ebbe a csoportba.
Nem fagytűrőek, de kedvelik a hűvös, párás klímát. Legjobban 10-15 „C-on fejlődnek. Sajnos ezeket a feltételeket a legtöbb lakásban nem tudjuk megteremteni nekik. Így a fényszegény meleg szobában tartott ciklámenek általában nem túl hosszú életűek. Valójában ez az oka, hogy általában csak alkalmi növényként tartjuk.
Ha megfelelő helyet találunk neki, nagyon hosszú életű és dekoratív növény, melynek gondozása sem bonyolult. Ideális neki egy télikert, hidegház vagy egy fényes lépcsőház.
Vízigénye közepes, tartsuk mindig enyhén nyirkosan az ültetőközeget, de kerüljük a pangó vizet. Az elnyílt virágokat és elsárgult leveleket rendszeresen távolítsuk el. A növekedési időszakban kéthetente adagoljunk az öntözővizébe virágzó növények számára készült tápoldatot. Ezek P-és K-túlsúlyosak.
A perzsa ciklámen (szobaciklámen) nyáron nyugalmi állapotba kerül, ilyenkor csökkentsük öntözését, és hagyjuk abba a tápoldatozását. Kivihetjük a szabadba egy árnyékosabb helyre, mert a túlzott meleget nem szereti. Nyáron se hagyjuk teljesen kiszáradni, de az nem baj, ha a földje időnként kicsit kiszárad ebben az időszakban.
A legtöbb nemesített fajta nem dobja le teljesen a leveleit, és sokszor még ilyenkor is hoz virágokat, de nem olyan sokat, mint télen és tavasszal. Bár akkor sem kell aggódni, ha a növény összes levele elsárgul és leszárad, mivel a gumó ilyenkor is életben marad.
Ciklámen átültetése
Ősszel érdemes átültetni őket, cseréljük le a régi ültetőközeget, és ha szükséges, ültessük a növényt egy számmal nagyobb cserépbe. Használjunk tőzeges, de tápanyagban gazdag ültetőközeget. A ciklámen kedveli a savanyú talajt, melynek pH-értéke 6 alatt van. Az átültetett növények az ősz folyamán megerősödnek, és télen újult erővel kezdik a virágzást.
Kerti ciklámen gondozása
Ilyen az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), kislevelű ciklámen (Cyclamen coum), anatóliai ciklámen (Cyclamen pseudibericum), borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium) és a tavaszi ciklámen (Cyclamen repandum). Ezen fajok a mi klímánkon áttelelnek, és igazán különleges kerti növénynek számítanak. Gumóikat kora ősszel ültessük a kert félárnyékos, nyirkosabb részére.
A felsorolt fajok kedvelik a tápanyagban gazdag, humuszos talajt. Az erdei cikláment lehetőleg savanyú talajba ültessük, a többi faj nem olyan igényes a talaj pH-értékére. Jól érzik magukat fenyők és örökzöldek aljnövényzetében. A fajok egy része ősszel, mások kora tavasszal virágoznak. Nyáron ledobják leveleiket, és gumóikba visszahúzódva vészelik át a nyarat.
Ha jól érzik magukat a kertünkben, szétszóródó magjaikkal gyorsan terjeszkednek. A kerti ciklámenek többsége még alig esett át nemesítésen, a vad alakkal azonosak, és meglehetősen ellenállóak.
Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) az Alpokalján őshonos védett növényünk. A természetből soha ne gyűjtsük be, mert ezzel a természetes populációt veszélyeztetjük. Ha szeretnénk a kertünkben cikláment nevelni, a kereskedelemben megvásárolható, termesztett gumókat keressük a kertészetekben.
Ciklámen szaporítása
A ciklámen szaporítása kezdő kertészek számára is sikerélményt okozhat, mivel nem túl nehéz feladat. Ha a növény magot érlelt, a toktermései szétnyílnak, és napvilágra kerülnek kis fényes világosbarna magjai. Ezeket vessük laza tőzeges talajba, és figyeljünk, hogy ne kerüljenek túl mélyre. Az ültetőközeget tartsuk nedvesen, és biztosítsunk 20 °C körüli hőmérsékletet.
Amint a kicsírázott magoncok már 3-4 lomblevelet növesztettek, szétültethetjük őket külön cserepekbe. Amint begyökereztek, már 15 °C is elegendő számukra. Gyorsan növekszenek, és 2 hónap alatt elérik a virágzóképes méretet.
Kártevők és betegségek
Időnként a takácsatkák okozhatnak problémát, de általában csak túl meleg és száraz szobalevegőn jelentkeznek.
A túlöntözés és a hervadt virágok növényen hagyása baktériumos vagy gombás tőrothadást okozhat. Ezért érdemes a növényről rendszeresen eltávolítani az elhalt virágokat, és kerülni a túlöntözést.
A levelek túlzott megnyúlása kevés fényre utal, ilyenkor tegyük a növényünket fényesebb helyre. Bár a ciklámen árnyékkedvelő növény, télen a legtöbb házban nincs elegendő természetes fény a számára. Ezért próbáljuk az ablak közelében elhelyezni.
A ciklámen pusztulását szinte minden esetben a gondozási hibák okozzák, tehát a helyes gondozás és elhelyezés az életben maradásának záloga.
A kerti fajták igazán ellenállóak, ha kedvelik a helyüket, szépen terjeszkednek. Problémát a nem megfelelő talaj szokott okozni. A nyirkos erdei és réti talajokon jól fejlődnek, a tömör agyagos vagy a száraz homokos talajon nem érzik jól magukat.
