Fokföldi kankalin (Streptocarpus) gondozása

A fokföldi kanlakint (streptocarpus) a 19. század elején hozta egy botanikus a dél-afrikai esőerdőből Európába. Az afrikai ibolya és a gloxinia rokona. Az eredményes nemesítő munkának köszönhetjük a mai elbűvölő, elegáns virágok színgazdagságát, amely a fehértől a  rózsaszínen, a halványlilán, a világoskéken át a sugárzó pirosig, kékig és sötétliláig terjed.

Az úgynevezett Nimpha típus virágai kis méretűek. A nagyobb virágú fajták, amelyeket vágott virágként is felhasználnak, valamivel több meleget kívánnak. Újabban olyan fajtákat állítanak elő, amelyek kevésbé melegigényesek. Mutatósak a sajátos, csavarodott termések is, de jobb, ha eltávolítjuk őket, hogy az újabb virágok fejlődését serkentsük.

A fokföldi kankalin igényei

Egész évben világos vagy félárnyékos helyet igényel. Virágablakban talajtakaróként is beválik. Egész évben az egyenletes szobahőmérsékletet kedveli. Nagyon savas kémhatású, tőzeg alapú földkeverékhez – vagy “A” virágföld – keverjünk folyami homokot. A nyári időszakban langyos, lágy vízzel bőven locsoljuk, és párásítsuk is a levegőt. Télen a helytől függően több vagy kevesebb öntözés szükséges. Kora tavasztól őszig kéthetenként kaphat tápoldatot, de az oldat töménységét csökkentsük a javasolt érték felére. Átültetés: szükség szerint, esetleg tőosztással. Szaporítás: a 3 cm széles levéldugványokat nedves homokban, zárt szaporítóágyban gyökereztessük.