Fokföldi kankalin jellemzői
A fokföldi kanlakint (streptocarpus) a 19. század elején hozta egy botanikus a dél-afrikai esőerdőből Európába. Az afrikai ibolya és a gloxinia rokona. Az eredményes nemesítő munkának köszönhetjük a mai elbűvölő, elegáns virágok színgazdagságát, amely a fehértől a rózsaszínen, a halványlilán, a világoskéken át a sugárzó pirosig, kékig és sötétliláig terjed.
Az úgynevezett Nimpha típus virágai kis méretűek. A nagyobb virágú fajták, amelyeket vágott virágként is felhasználnak, valamivel több meleget kívánnak. Újabban olyan fajtákat állítanak elő, amelyek kevésbé melegigényesek. Mutatósak a sajátos, csavarodott termések is, de jobb, ha eltávolítjuk őket, hogy az újabb virágok fejlődését serkentsük.
Fokföldi kankalin gondozása
Egész évben világos vagy félárnyékos helyet igényel. Virágablakban talajtakaróként is beválik. Egész évben az egyenletes szobahőmérsékletet kedveli. Nagyon savas kémhatású, tőzeg alapú földkeverékhez – vagy „A” virágföld – keverjünk folyami homokot. A nyári időszakban langyos, lágy vízzel bőven locsoljuk, és párásítsuk is a levegőt. Télen a helytől függően több vagy kevesebb öntözés szükséges.
Kora tavasztól őszig kéthetenként kaphat tápoldatot, de az oldat töménységét csökkentsük a javasolt érték felére. Átültetés: szükség szerint, esetleg tőosztással. Szaporítás: a 3 cm széles levéldugványokat nedves homokban, zárt szaporítóágyban gyökereztessük.
