A kerti szegfű már a középkorban is ismerték. A gondozást a nyári hónapokban csodálatos szépségével és fűszeres illatával hálálja meg. Egy- és kétéves fajtái is vannak.
Kedvelt virág a nagymama kertéből
Nagymamáink korában egyetlen kertből sem hiányozhatott a kerti szegfű. Később veszített népszerűségéből, de manapság újra egyre több helyen fedezhetjük fel ragyogó színeit. A sokoldalú növény egyik előnye, hogy vágott virágként is felhasználható.
A XIII. század óta ismerik
A szép, illatos virágot állítólag a keresztes lovagok hozták magukkal Dél-Európából az északi vidékekre, ahol gyorsan elterjedt. Az alapfaj azonban már sehol sem lelhető fel.
A kerti szegfű bemutatása
Az alacsony és félmagas fajták között egyaránt akadnak egyszerű és telt virágúak. Az erős száraknak nincs szükségük támasztékra. Az árnyalatokban gazdag színválaszték a fehértől a sárgán és a rózsaszínen át az élénk vörösig terjed. A növényt legfeljebb két évig érdemes tartani, mert később virágai már nem mutatósak. Valamennyi fajtára jellemző a pompás illat.
Ha a fiatal példányok hajtáscsúcsait lecsípjük, dúsabb növekedésű növényünk lesz.
A kerti szegfű gondozása
A kerti szegfű alacsony vagy középmagas, 10-40 cm-es növény. Növése sűrű, levele jelentéktelen. A kétéves fajok gazdagabban virágoznak.
Környezet
A kerti szegfű nemcsak szegélynövényként, csoportban és sziklakertben, hanem dézsába ültetve az erkélyen vagy a teraszon is mutatós. Sőt ősszel akár ki is áshatjuk a növényt, és cserépbe téve hűvös, de fagymentes helyiségben tarthatjuk, hiszen úgy is dekoratív.
Virágzás
Június-júliusi vetés esetén a szegfű a következő nyáron virágzik. A kerti szegfű virágai ragyogó színűek és kellemes illatúak.
Fényigénye
A gazdag virágzás feltétele a napos, védett hely. Kiültetés előtt az előnevelt növényeket szoktassuk hozzá a kinti hőmérséklethez.
Öntözés és tápanyag
Az öntözést és trágyázást illetően a szegfű nem támaszt különösebb igényeket, mindössze porhanyós, laza földre van szüksége. Inkább kevesebbet, mint túl sokat öntözzük és trágyázzuk.
Föld
A kerti föld megfelel a növénynek; fontos, hogy laza és jó vízáteresztő legyen. A szegfűt általában nem kell átültetni. Sziklakerti növénynek is alkalmas.
A kerti szegfű szaporítása
Az évelő szegfű magjait május-júniusban vessük szaporítóládába. Az augusztus-szeptemberi kiültetés előtt a palántákat edzeni kell. A szabadban is elvethetjük a magokat, de olyan helyet kell választanunk, ahol a föld meleg és laza.
Előcsíráztatás után a növényeket 15-25 cm-es tő- és sortávolságban ritkítsuk ki. A kiemelt palántákat elültethetjük máshol.
Kezdetben tápoldatozással gyorsíthatjuk a növekedést. Az erőteljes példányok bírják legjobban a telet, és a következő év június-júliusában ezek virágoznak a legszebben.
Vegetatív szaporítás
Fajtaazonos szegfűt szaporíthatunk erőteljes oldalhajtás-dugványokról, és bujtással is gyökereztethetjük. Ehhez egy vagy több oldalhajtást hajtsunk le, és rögzítsünk a talajon.
Választhatjuk a tőosztás jól ismert módszerét is, amikor a növény tövét kettévágjuk, és szétültetjük. Jóllehet a dugványozás egyszerűbb, érdemes előnyben részesíteni a magvetést, mert a magról nevelt növények szebben és dúsabban virágoznak.
A vegetatívan szaporított növények hajlamosak a lusta virágzásra.
