Nyíllevél (Syngonium podophyllum) gondozása, szaporítása

A nemzetség mintegy 20 faja Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben él. A nyíllevél gyors fejlődése és jó tűrőképessége miatt vált népszerűvé. Idősebb korban virágzik is.

A kontyvirágfélékre jellemző torzsavirágzatot körülvevő fellevél, az ún. buroklevél belső oldala piros árnyalatú. A növény különlegessége, hogy levelei az életkorral együtt változnak. A fiatalkori levelek egyszerűek, nyílhegy alakúak, az idősebbek viszont tenyeresen összetettek. Manapság csak a fiatalkori alakot árusítják.

Nyíl formájú levelei a fajtától függően fényes- vagy szürkészöldek, sárgával vagy fehérrel márványozottak, sőt, csaknem egészen zöldessárga vagy fehér színűek is lehetnek. Idősebb korban kúszni kezd, ilyenkor ámpolnanövényként is szépen mutat.

A nyíllevél igényei, nevelése

A világos, félárnyékos vagy árnyékos hely egyaránt megfelel megfelel a növény számára, tűző napfény ne érje!

Egész évben egyenletes talaj- és léghőmérsékletet kíván. A talaj tőzeg alapú földkeverék, pl. B típusú virágföld legyen.

Öntözés: tavasztól őszig langyos, lágy vízzel locsoljuk. A permetezést meghálálja, de a száraz szobalevegőt is jól tűri.

Tavasztól őszig kéthetenként tápoldatozzuk. Átültetés, egy-két évenként, nyáron.

Szaporítás: bujtatással szaporítható. A növény minden “lekönyöklő” hajtásának szárcsomóján gyökereket képez.

Kártevők és betegségek

A földlabda kiszáradása vagy a talaj kelleténél nagyobb mésztartalma miatt a levelek csúcsa megbarnul.