Októberi varjúháj, októberke (Sedum sieboldii)

Az októberi varjúháj csaknem kipusztíthatatlan, húsos levelű növény. Hosszú, elegáns hajtásain rózsaszín virágok nyílnak. Lakásban, erkélyen és sziklakertben egyaránt tartható.

Októberi varjúháj jellemzői

Ha rákeresünk a neten, és sziklakerti növényeket keresünk, több mint 50 varjúhájfélével találkozhatunk. A most bemutatott japán-kínai faj azért igen kedvelt, mert elegáns megjelenése ellenére sem támaszt különösebb igényeket. Szobában éppoly jól fejlődik, mint a szabadban.

Mutatós, tarka levelek

Az októberi varjúháj (Sedum sieboldii) álló és csüngő hajtásain hármasával, örvösen állnak a levelek. Felszínüket kékeszöld viaszréteg borítja, ezért mindig frissnek és nedvdúsnak látszanak. Legelterjedtebb fajtája a ‘Mediovariegatum‘, melynek dísze a levelek közepén lévő fehér vagy sárgás folt.

A sziklakertből a nappaliba

Az októberi varjúháj rendkívül ellenálló sziklakerti növény, de levelei a szobában is sokáig üdék maradnak. Eredetileg az évelő növények közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a több évig élő gyökérzetből minden esztendőben új hajtások fejlődnek.

Évről évre az erkélyládában

Csak kevés olyan növény van, amelynek gyökerei sokáig elviselik az erkélyládák “fogságát”. A varjúháj ezt is jól túri, és különösen jól mutat, amikor a hajtások túlcsüngenek a láda szélén. A többi pozsgáshoz hasonlóan ez a növény is szárazságtűrő, tehát ha nyáron elutazunk, egy darabig kibírja öntözés nélkül is. Erkélyládába méterenként 5 növényt ültessünk.

Az októberi varjúháj szaporítása

Az októberi varjúháj évelő növény. Föld feletti részei a növekedési időszak végén elpusztulnak, a téli pihenő után pedig új hajtásokat hoz a növény. Jóllehet oldalra növekszik, mégsem terjeszkedik olyan mértékben, mint más sziklakerti növények, mert a hajtások nem gyökeresednek le.

A tavaszi növekedés kezdetén

Télen a varjúháj növekedése megáll. Csak március elején kell a növényt ismét világos, meleg helyre tenni. Rendszeres öntözés mellett rövidesen számtalan szürke rozetta jelenik meg a növény tövén. Amikor hosszabbak lesznek a nappalok, hosszú indák fejlődnek belőlük. A növekedési időszakban rendszeresen, hetente egyszer öntözzük és trágyázzuk a növényt.

Dugványozás, tőosztás

Nyáron dugványozással szaporíthatjuk. A fiatal hajtásokat a növény tövénél törjük le, az idősebbeket osszuk 2-4 részre úgy, hogy mindegyiken legyen néhány levélkoszorú. Egy cserépbe 3-5 dugványt ültessünk. A növényt feltétlenül tartsuk fagymentes helyen.

A varjúháj tőosztása nem különösebben nehéz feladat, de odafigyelést igényel. A gyökereket úgy osszuk szét, hogy 2-3 megfelelő méretű növényhez jussunk. Legjobb, ha a szaporítást a téli nyugalmi időszak vége után 8-15 nappal végezzük. Ámpolnában különösen mutatósak a lecsüngő indák.

Varjúháj gondozása

Az októberi varjúháj viszonylag alacsony növény, magassága csak 15-20 cm-t ér el. Hajtásai elágazás nélkül nőnek. Hármasával álló levelei gyakran vöröses árnylatúak.

Virágzás

Nyár végén minden hajtáson apró, rózsaszínű virágokból álló félernyő fejlődik.

Fény és hőmérséklet

A varjúháj voltaképpen szabadföldi növény, ezért decembertől márciusig nyugalmi időszakra, és ehhez 7-10 °C-os hőmérsékletre van szüksége. Tavasszal tegyük világos, meleg helyre, majd nyáron állítsuk déli fekvésű ablakba vagy a szabadba.

Öntözés

Télen 10-14 naponként öntözzük. A növekedési időszakban hetente egyszer keverjünk a vízhez tápoldatot.

Föld és átültetés

A fiatal növényeknek megfelel az általános virágföld, az idősebbeket ültessük kerti föld és homok keverékébe. Az átültetést április-májusban végezzük.

Metszés, visszavágás

A nyári növekedés után a hajtásokat erőteljesen visszavághatjuk. Az ernyővirágzatokat távolítsuk el.