Stevia (Stevia rebaudiana)

A Dél-Amerikában őshonos sztívia latin neve Stevia rebaudiana Bertoni. Három kiemelkedő tudósnak állítanak így emléket: Pedro Jaime Esteve (Stevius) – botanikus és orvos (16. század), Moisés Bertoni – botanikus és Ovidio Rebaudi – kémikus. Az utóbbi kettő a stevia kutatásának szentelte életét (19-20. század).

Stevia jellemzői

Ez a faj az egyetlen a több mint 200 ismert szteviafaj közül, amely az édes, intenzív ízű szteviol-glikozidokat tartalmazza. Ezen édes összetevők miatt a stevia olyan elnevezésekkel illetik, mint “édes mézes gyógynövény” vagy “édes gyógynövény”. Paraguay indiánjai, a stevia őshazája, a “Caaí-ehe” nevet adták neki, ami szó szerint “mézes levelet” jelent.

A stevia eredetileg csak az amerikai kontinensen volt megtalálható. Főként Paraguay, Argentína és Brazília hegyvidékein termesztették félszáraz éghajlati viszonyok között. Ezekben a régiókban az éves csapadékmennyiség 1500-1800 mm, az éves átlaghőmérséklet pedig 21 ºC körül van. Az Amambai-fennsík, amelyet a stevia hazájának tartanak, főként savanyú, homokos és agyagos talajokkal rendelkezik, amelyek általában terméketlennek számítanak.

A Stevia rebaudiana Bertoni évelő növényként akár egy méter magasra is megnőhet. A lapos gyökérzet vízzel és tápanyagokkal látja el a növényt, amely tökéletesen alkalmazkodik a helyi körülményekhez. A Steviának sok fényre van szüksége, de nem sok táplálékra. Télen elveszíti leveleit, és csak magasabb hőmérsékleten és több órányi napsütés mellett növeszt új hajtásokat. A növény szaporodása lehet generatív vagy vegetatív. A magképződéshez szélre van szükség, hogy a virágport az egyik virágzó növényről a másikra szállítsa. A másik módszerrel a hajtásrügyekből új növények képződnek.

Az Amambai-fennsík, amelyet a stevia hazájának tartanak, főként savanyú, homokos és agyagos talajjal rendelkezik, amelyek általában terméketlennek számítanak.

A szteviol-glikozidokat, amelyek a stevia levelek édességéért felelősek, először Ovidio Rebaudi izolálta a 19. század végén. Ezek a kémiai vegyületek 300-450-szer intenzívebb édességet mutatnak, mint a hagyományos cukor.

A dél-amerikaiak évszázadok óta használják a stevia leveleket természetes édesítőszerként. Elsősorban a hagyományos herba mate édesítésére, valamint különböző ételek ízének javítására.

Az őslakosok körében a stevia nagyon népszerű volt. Az európai kutatók korai jelentései szerint az indián népek folyékony termékeket, sőt kapszulákat is készítettek a stevia porított leveleiből, amelyeket gyógyászati célokra használtak.

A vérnyomás stabilizálására, emésztési problémák kezelésére, valamint a fizikai és szellemi gyengeség leküzdésére használták. Máj-, hasnyálmirigy- és hátproblémákat is kezeltek steviával.

Külsőleg többek között bőrproblémákra, gombás fertőzésekre és kozmetikai célokra használták. Brazíliában és Paraguayban a mai napig számos stevia recept létezik fájdalomcsillapításra, cukorbetegség ellen, valamint allergiára és túlsúlyra.

A stevia (sztívia) termesztése magról, dugványról

A stevia egyaránt termeszthető kertben, erkélyen, cserépben. A kereskedelemben többnyire palánták vagy stevia magok kaphatók. A neten keresztül pedig közvetlenül Paraguayból, Ázsiából vagy az USA-ból is rendelhető stevia magok.

A sztevia növény akkor a legédesebb, amikor virágzásnak indul, nyár végén vagy kora ősszel. Fontos, hogy a növényt rendszeresen szedjük le, és a teljes szárvégeket távolítsuk el. Ez arra ösztönzi a növényt, hogy jobban elágazzon és új oldalhajtásokat növesszen. Mivel a növény Paraguayban főként tápanyagszegény, száraz talajokon terem, itt sem igényel intenzív trágyázást. Legfeljebb havonta egyszeri enyhe tápanyagozás elegendő.

Termesztés magról

A nevelőládát tápanyagszegény szubsztráttal töltik meg, amelyet lehetőleg mindig homokkal kevernek a jobb áteresztőképesség érdekében. A magokat a felszínre helyezzük. Mivel a stevia magvaknak fényre van szükségük a csírázáshoz, csak enyhén nyomjuk őket az aljzatba, de ne fedjük le őket. Végül nedvesítse meg vízzel, és fedje le átlátszó műanyag fóliával vagy üveggel. A csírázáshoz ideális hőmérséklet 22ºC körül van. Helyezze az edényt megfelelően meleg helyre, ahol körülbelül 10 nap múlva megjelennek az első csírák.

Közben enyhén öntözze meg a táptalajt, és szellőztessünk a fólia alatt, hogy megakadályozzuk a penészesedés kialakulását. A következő lépés a fiatal palánták szétválasztása és átültetése külön 16-18 cm-es cserepekbe. Az átültetés után nyugodtan növekedhetnek és gyökeresedhetnek.

Termesztés dugványról

A sztevia erős hajtásokat növeszt, amelyek ideálisak a növény szaporítására. Az anyanövényből éles késsel vágjunk le 10-15 cm hosszú leveles részeket. Az alsó részen a leveleket teljesen eltávolítjuk, a felső részen pedig megfelezzük. A palántának elsősorban a gyökeresedéshez kell energiát felhasználnia. Az előkészített palántát vízzel teli edénybe helyezzük, ahol néhány napon belül kialakulnak az első finom gyökerek. Ezután átültetjük egy átjárható talajjal ellátott cserépbe, ahol néhány héten belül fiatal sztíviává fejlődik.

Stevia levágott levelei

A stevia nevelése, gondozása kertben

A stevia általában a világos és meleg környezetet kedveli. Ezért napos vagy enyhén árnyékos helyet kell választani hozzá. Ha cserépben marad, a cserép átmérője legalább 16-18 cm legyen, hogy a gyökerek szabadon tudjanak terjedni. Az erős gyökérzet lehetővé teszi a növény gyors szaporodását is. A téli nyugalmi állapot után fejlődő oldalhajtások könnyen gyökeresedhetnek.

A konyhakertekben a sztívia jól fejlődhet, de ajánlott csak tavasztól szeptember elejéig kitenni a mi éghajlati viszonyainknak. Mivel a sztevia növénynek nemcsak a föld feletti részei, hanem a gyökerei sem bírják a fagyot, ezért beltérben kell teleltetni.

Hogyan termeszthetek sztíviát cserépben?

A stevia nemzetséghez tartozó 234 növényfaj közül csak a stevia rebaudiana képes a természetes édesítőszer, a szteviol-glikozidok előállítására. Ezt az “édes gyógynövényt” minden amatőr kertész maga is termesztheti cserépben, ha magokat vagy kész dugványokat vásárol.

Ahhoz, hogy a stevia jól érezze magát és egészségesen növekedjen, a következőkről kell gondoskodnia:

  • napos, meleg és szélvédett helyen;
  • 16-30 cm átmérőjű cserép, amelynek alján vízelvezető réteg van;
  • humusz, homokkal kevert áteresztő szubsztrátum;
  • mérsékelt, de rendszeres öntözés (a rövid távú szárazság nem árt a steviának);
  • feltétlenül kerülje a pangó vizet
  • időről időre mérsékelt trágyázás ajánlott;
  • a hajtásvégek nyírása a bokros, sűrű habitus fenntartása érdekében.

Természetes, szubtrópusi körülmények között a stevia rebaudiana 5-6 évig használható. A mi térségünkben erre biztosan nincs esélye, ha a kertben termesztik. Nyílt térben még egy fagyos éjszakát sem képes túlélni. És ez mind a levelekre, szárakra, mind a gyökérzetre vonatkozik. Megfelelő gondoskodással azonban több éven át élvezheti a saját sztíviáját.

Cserépben csak a hideg idő elmúltával, amikor már nem fenyegeti az éjszakai fagyok veszélye, tehetjük ki a sztíviát az erkélyre vagy a teraszra. A sztívia fehér virágai nyáron nagyon dekoratívak. A tél közeledtével a növényt körülbelül 5 cm magasra kell visszavágni, és olyan helyiségbe kell vinni, ahol a hőmérséklet nem csökken +2ºC alá.

A nyugalmi fázisban a steviának csak annyi vízre van szüksége, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki. Mivel nem igényel sok fényt, egy pincehelyiség is alkalmas lehet telelőhelynek. Márciustól kezdve a sztíviát ismét ki kell tenni a fénynek, például egy világos ablaknál, de nem szabad közvetlen napfénynek kitenni. Ezzel egyidejűleg a vízadagot lehet növelni és némi műtrágyát is adhatunk. A Stevia új hajtásokat, rügyeket fog hozni és ehhez újra energiára van szüksége.