Szárnyas feketeszem (Thunbergia alata) gondozása

A Szárnyas feketeszem (Thunbergia alata) egy ideig szinte eltűnt a virágüzletekből. Ma már ismét láthatjuk karókon és rácsokon kapaszkodó hajtásait a kertekben és az erkélyeken. A takaros növény Délkelet-Afrikából származik, és kb. 1 m magasra kapaszkodik fel. Ezért ámpolnanövénynek is alkalmas.

Általában csak egyszerű támasztékon, pl. karón vagy kifeszített zsinórokon futtatják fel. Sárga virágainak feketésbarna torokfoltjáról kapta a nevét. Német neve is „feketeszemű Zsuzsanna”. Fehér, illetve narancsszínű fajták is léteznek.

Nevelés és ápolás

Mivel a szárnyas feketeszem fagyérzékeny, nálunk egyévesként tartják. Áprilistól kezdve szobában nagyobb cserépbe vagy tálba vethetjük a magját. Ablak mellé állítva nemsokára megjelennek a kis csíranövények. Ha már eléggé megerősödtek, egyesével tűzdeljük őket kisebb cserepekbe, tőzeg alapú földkeverékbe. A szabadba csak kellő szoktatás után, május második felében kerülhetnek ki. A melegkedvelő növényt csakis napos, szélvédett helyre telepítsük. Ha kéthetenként tápoldatozzuk és gondosan öntözzük, júniustól októberig egymás után hozza kedves virágait.

Nagyon szép látványt nyújt, ha falirácsot vagy erkélykorlátot futtatunk be vele, de ámpolnanövénynek is alkalmas.

Kártevők, betegségek

Főleg a nagy szárazság az oka, ha levéltetvek, takácsatkák és üvegházi molytetvek támadják meg.