A szarvasagancs páfrány (Platycerium bifurcatum) gondozása

Nőhet-e szarvasagancs cserépben? Igen, amennyiben a legnagyobb, legszebb és legszokatlanabb páfrányfélék családjába tartozik. Ez a növény első látásra nagyon titokzatosnak tűnik, de a kertészek már több évszázada ismerik.

A Platycerium Indonézia és Ausztrália trópusi erdeiben őshonos, ahol a nagy fák árnyékában, akár 25 méteres magasságban is nő. Származása ellenére a “jávorszarvak” jól érzik magukat otthonunkban, feltéve, hogy a természeteshez közeli körülményeket biztosítunk számukra.

Az agancsszerű, spóratermő, fehér filcszerű bevonatú, zöld levelek őskori jelleget kölcsönöznek ennek a páfrányfajnak (Platycerium bifurcatum). A barna takarólevelek sterilek (tehát nem teremnek spórákat), hanem tartószervként funkcionálnak, illetve a víz- és tápanyagfelvételt szolgálják. Ez a páfrány epifita növényként fa- vagy fakéregdarabokon él, melyekhez otthon is hozzáerősíthetjük. Ámpolnában is szépen mutat.

Elhelyezése

Az agancspáfránynak állandó helyre van szüksége, mely lehet világos vagy félárnyékos, de mindenképp meleg és magas páratartalmú legyen. Bizonyos alkalmazkodási idő után elviseli a közepese párás (50%-os páratartalmú helyet is. Télen tartsuk 12-15°C-on.

Öntözése

Öntsünk lágy, szobahőmérsékletű vizet a takarólevelekbe, vagy hetente egyszer merítsük alá az egész növényt. Ha télen hűvös helyen tartjuk, öntözzük kevesebbet. Nem szabad vízzel permetezni.

A túlöntözést mindenképpen kerüljük.