Tollas szegfű (Dianthus plumarius)

A tollas szegfű varázslatos színvilága és illata egész nyáron át elbűvöli a kertet.

Tollas szegfű jellemzői

A tollas szegfű (Dianthus plumarius) vagy német szegfű, Délkelet-Európából, azon belül is Magyarországról, Romániából és Dél-Lengyelországból származik. Eredetileg a sziklás, napos hegyoldalakon és legelőkön volt honos. Már a 16. századtól kezdve termesztik dísznövényként, először Franciaországban, később Angliában is elterjedt. Ma már számos nemesített fajtája ismert.

A Német szegfű évelő növény, szürkészöld levelei keskenyek, szálasak, legalább 5 cm hosszúak. Apró, sátorozó virágai magányosan vagy 2-5 virágból álló bogernyőben nyílnak a szár csúcsán. A virágok átmérője 2-3 cm, a sziromlevelek fogazott szélűek. A virágok színe rendkívül változatos, a fehértől a rózsaszínen és lilán át a sötét bíborvörösig – a fajtától függően. Illatuk kellemesen fűszeres.

Ültetése

A tollas szegfűt tavasszal vagy ősszel célszerű elültetni. A napsütötte helyet, jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. Az ültetőgödör kétszer olyan széles legyen, mint a gyökérzet, 20-30 cm mély. A tőtávolság 20-30 cm. Ültetéskor földlabdás növény esetén a gyökérzetet óvatosan lazítsuk fel, csupasz-gyökerű palántát mélyítsünk el 3-5 cm-rel. Alapos öntözés javasolt.

Tollas szegfű gondozása

A tollas szegfű igénytelen, szárazságtűrő növény, de a bőséges virágzáshoz öntözésre van szüksége. A talaj folyamatosan legyen mérsékelten nedves. Tápanyag utánpótlásként tavasszal és nyár közepén adjunk lehullott lombtrágyát vagy komplex műtrágyát. Félárnyékos helyet igényel, a tűző déli napot nem kedveli.

A tollas szegfű jól mutat virágágyásokban, balkonládákban, kőfalak réseibe ültetve. Közepesen magas termetével, élénk színű virágaival díszítőelemként funkcionál, vágott virágként is alkalmazható. Évelőágyásba, sziklakertbe is telepíthető. Jó társító növényei a törpe íriszek, kövirózsák (Sempervivum) és pozsgás növények.

Kártevők és betegségek

A tollas szegfű nem különösebben érzékeny kártevőkre, de atkák, tripszek, levéltetvek esetenként károsíthatják. Gombás fertőzések közül a lisztharmat és a szürkepenész jellemző. Megelőzésre vegyszeres permetezés, a kórokozók felbukkanásakor rézgombaölő szer alkalmazása javasolt.