Díszkert

Törpe lobélia gondozása, szaporítása

A lobélia kék virágai nélkül a nyár szinte elképzelhetetlen lenne. Bár a virágok aprók, tömötten helyezkednek el a növényen. Az erkélyre éppúgy illenek, mint a kertbe.

A lobélia bemutatása

A 2-300 különféle Lobelia faj a trópusokon vadon él. Vannak közöttük egyévesek és évelők is, olyanok, amelyek virágágyások szegélyezésére alkalmasak, illetve – csüngő formájuk miatt – magasan elhelyezett tartókba vagy tálakba illenek.

Ismert kerti növény

A fajok közül legismertebb a dél-afrikai eredetű Törpe lobélia (Lobelia erinus), amely hazájában köves, sziklás területen él, sűrűn elágazik és 10-30 cm magasra nő. Vékony szárakon laza virágzatban álló virágai júliusban jelennek meg és egészen őszig nyílnak.

Az alapfaj virágai égszínkékek vagy világos ibolya színűek, fehér vagy sárga szemfolttal. Ma már fehér és vöröses változatok is léteznek.

Több faj

Növekedési típus szerint három csoportot különböztetünk meg.

Az alacsony, mindössze 10 cm magasra növő fajtákat gyakran Lobelia erinus ‘Compacta’ néven árusítják. Közülük ajánljuk a ‘Kaiser Wilhelm’, a ‘Crystal Palace’ és a ‘Pumila Splendens’ fajtákat.

A magas növésű fajták Lobelia erinus néven kerülnek forgalomba, amelyek különböző színűek lehetnek.

A harmadik csoportot a Lobelia erinus ‘Pendula’ néven forgalomba kerülő csüngő lobéliák alkotják. Ilyen például a különleges szépségű kék virágú ‘Saphir’ fajta is.

Ha az egyes lobéliákat az első virágzás után erősen visszametsszük és sok tápoldatot adunk nekik, másodszorra is virágoznak.

A Lobélia igényei (fény, tápanyag, környezet)

A törpe lobélia apró termetű finom, lágyszárú növény. Általában egynyáriként tartják. Két fajtája létezik: egy felfelé, kb. 10-25 cm magasra növő és egy csüngő, hosszú indákat fejlesztő.

A fehér vagy ibolyakék színű virágok egész nyáron nyílnak. A virágok enyhén illatosak.

Kedveli a napos helyeket. A mi éghajlati viszonyaink mellett kiválóan fejlődik.

A palántákat mindig laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag, jó minőségű virágföldbe ültessük. Ha egynyáriként tartjuk, nem szükséges átültetnünk.

Ha szárazság idején csökken a virágzás intenzitása, a hajtások erőteljes visszavágásával és alapos öntözéssel újra virágzásra serkenthetjük a növényt.

A lobélia jellegzetes kerti növény, de erkélyládában és dézsában is jól érzi magát.

A lobélia szaporítása

Az egyéves lobéliákat általában magvetéssel, az évelőket pedig inkább tőosztással vagy dugványozással szaporítják.

Magvetés

A magokat már március elején vessük el ládákba vagy kis cserepekbe a lakásban, az ablakpárkányon vagy egy fűthető üvegházban. A szaporítóládát tegyük világos, 16-18 °C körüli hőmérsékletű helyre. Mintegy négy hét elteltével, amikor a kis palántákat már meg tudjuk fogni, több palántát ültessünk cserépbe vagy ládába. Átültetéskor tartsunk 7 cm-es tőtávolságot.

A növények május végéig maradjanak így, majd csak ezt követően kerüljenek végleges helyükre, az erkélyládába vagy a virágágyásba.

A virágzás június táján kezdődik. Ha van a kertünkben nap-sütötte, szélvédett hely, akkor az első tűzdeléskor már ide ültethetjük a palántákat – ennek az az egyedüli feltétele, hogy a hőmérséklet soha ne süllyedjen 8 °C alá. Ezáltal megtakaríthatunk egy átültetést.

Dugványozás

Ősz elején szedjük fel és cserepezzük be a növényt, majd állítsuk a házban világos, hűvös helyre. Télen keveset öntözzük. Februárban vigyük melegebb helyre. Ha ezután fejlődésnek indul, dugványokat vághatunk róluk, amelyeket tiszta homokba vagy homok és föld keverékébe ültessünk el.

Ha a dugványok már elegendő gyökeret eresztettek, ültessük át őket tápanyagokban gazdag talajjal töltött ládákba vagy dézsákba. Ezután a szokásos módon gondozzuk őket.