A japán dérbabér ősszel kellemes meglepetést okozhat. Ha szerencsénk van, a kis cserjén tűzpiros bogyók jelennek meg. Ehhez azonban két növényre van szükségünk.
Japán dérbabér jellemzői
A japán dérbabér (Skimmia japonica) vagy más néven díszbabér, tulajdonképpen régóta ismert kerti növény, de nem mindenhol fagyálló. A szőlőtermelésre is alkalmas vidékeken, tehát az enyhébb klímájú területeken, ősszel sok helyen felfedezhetjük kedves, piros bogyóit.
Cserepes növényként is ismert
A számos faj közül mindössze egy, a japán dérbabér létezik cserepes növényként is, de gondozása a lakásban nem könnyű feladat. Nemcsak az átteleltetés okozhat gondot. Az öntözővíz lágyítása, a különleges talajigény és a virágok beporzása is külön feladat elé állítanak bennünket.
Hasonlít a csúcsvirágra
Ha a japán dérbabéron megjelennek a piros bogyók, könnyen összetéveszthető a csipkés csúcsvirággal (Ardisia crenata). A különbség elsősorban az, hogy a csúcsvirág bogyói inkább a növény tövénél, míg a japán dérbabér bogyói a hajtások végén találhatók
Besorolását illetően a japán dérbabér a rutafélék családjába tartozik és a narancsfákkal rokon.
A növény latin neve (Skimmia) kelet-ázsiai hazájából származik.
Jól mutat az erkélyen
Fiatal, még nem túl magas növényünk az erkélyládában is jól mutat. Ha a tél nem túl zord, akár egész évben a szabadban hagyhatjuk. A babérszerű, örökzöld levelek szépek a hóban is. Fontos, hogy télen ne feledkezzünk meg az öntözésről.
Nyáron megfelelő hely számára az erkély, télen inkább hűvösebb helyiségekben helyezzük el.
Japán dérbabér gondozása
A japán dérbabér cserjeszerűen nő. Idővel akár az egy méteres magasságot is elérheti. A bőrszerű levelek sötétzöldek.
A májusban megjelenő fehér virágoknak enyhe illatuk van. Ha megtörténik a beporzásuk (ehhez egy másik növényre van szükség), ősszel a növény piros bogyótermést hoz.
Fény, hőmérséklet, öntözés, talaj
A japán dérbabér világos és levegős helyet igényel, de a déli napsütést nem bírja. Télire tegyük viszonylag hideg, 10 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletű helyiségbe. A japán dérbabért mindig mértéktartóan és csak állott vízzel öntözzük. Nyáron kéthetente trágyázzuk is.
Csak szükség esetén ültessük át. A japán dérbabér a savanyú talajt kedveli, használjunk azálea-földet vagy tőzeget.
Szaporítás és beporzás
A legegyszerűbben augusztusban fejdugványról szaporítható. A magról való nevelés kissé nehezebb feladat.
A japán dérbabér különleges igényeit bizonyára igyekszünk kielégíteni, de egyszer csak szembetaláljuk magunkat a beporzás problémájával.
Sajnos a japán dérbabér kétlaki növény, tehát a porzó és a termő két külön növényen van. A növényen megjelennek ugyan tavasszal a szép fehér virágok, de ha nincs a közelben ellenkező ivarú növény, hiába várjuk a piros bogyók kifejlődését. Nincs mit tenni, menjünk el a legközelebbi faiskolába, és szerezzük be a hiányzó növényt.
Ez azonban még mindig kevés, hiszen a lakásban viszonylag kevés a rovar, a virágpornak pedig valahogy át kell kerülnie a másik növényre.
Van azonban megoldás erre a problémára is. Játsszuk el mi a méhecske szerepét. Vegyünk egy puha ecsetet, és ennek segítségével vigyük át a virágport az egyik növényről a másikra. A műveletet több virággal is ismételjük meg, hiszen bizonyára gazdag termést szeretnénk majd látni növényünkön. Ha sikerült a megtermékenyítés és kifejlődtek a piros termések, ősszel még magot is szedhetünk belőlük.
Ezeket a magokat szaporításra használhatjuk, de csak akkor csíráznak ki, ha fagy éri őket. Legjobb tehát, ha az elvetett magokat egy időre kitesszük a szabadba.
