Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus)
A verőköltő bodobácsok általában nem jelentenek veszélyt az emberekre vagy a növényekre. Bár időnként zavaróak lehetnek a kertekben vagy a házak közelében, általában nem okoznak komoly problémákat.
Bodobács jellemzői
A Pyrrhocoris apterus, közismertebb nevén verőköltő bodobács, egy érdekes és különleges rovar, amely kora tavasszal feltűnik a kertekben és városokban. Bár sokan tévesen bogaraknak tartják őket, valójában poloskákhoz tartoznak. A legjellegzetesebb tulajdonságuk a piros alapon fekete vagy fekete alapon piros színezetük, amely egy maszkos arcra emlékeztet.
A verőköltő bodobácsokat gyakran „vonatozó bogaraknak” nevezik, mert látszólag összenőttek, és egyikük a másikat vonszolja maga után. Ez a viselkedésük azonban a párzási folyamat része, amelyben a hímek megpróbálják megakadályozni más udvarlók beavatkozását és biztosítják a nőstény védelmét.
Mit eszik a bodobács?
Ezek a rovarok nem okoznak gazdasági kárt, mivel főként növényi nedvekkel táplálkoznak. Bár főként a mályvafélék adják a legfontosabb táplálékforrásukat, képesek más növényekről, ürülékekből és állati tetemekből is tápanyagokat kinyerni. Rendelkeznek bűzmiriggyel, amelyet védekezésre használnak, de nem mérgezőek.
A lenti videóból jól látható, ahogy a bodobács egy elhullott bogár teteméből kiszívja a számára hasznos tápanyagot.
A verőköltő bodobácsok a téli időszakot védett zugokban töltik, és az első tavaszi meleg hatására aktívvá válnak. Kifejezetten ragaszkodnak tápnövényeikhez, és előszeretettel tartózkodnak a mályvafélék közelében. Érdekes módon a kutatók felfedezték, hogy a hársfélék, amelyeket korábban önálló családnak gondoltak, valójában a mályvafélék közé tartoznak, és a verőköltő bodobácsok táplálékforrásai lehetnek.
Bodobács párzása
A párzási viselkedésüket és a hímek viselkedését aktívan kutatják. Az összetapadásukkal és a nőstény őrzésével megakadályozzák más hímek hozzáférését. A párzás időtartama és az összetapadás hossza az aktuális körülményektől függ, és általában néhány órától pár napig tart. A kevésbé “vonzó” hímek hajlamosak hosszabb ideig ragaszkodni a nőstényhez.
Az összetapadás után a hímek elhagyják a nőstényt, és a nőstények egyedül fektetik le petéiket. A peték kis csoportokban helyezkednek el, és általában a talajba, a növények leveleire vagy kéregre rakódnak. A peték inkubációs ideje általában 10-14 nap, majd kikelnek a fiatal lárvák.
A verőköltő bodobács lárvái általában hasonlítanak a felnőttekre, de kisebbek és szárnyatlanok. Az életkoruk előrehaladtával többször leválik a külső héjuk, és egyre nagyobbak és fejlettebbek lesznek. A lárvák táplálkoznak, növekednek és vedlenek, míg el nem érik a teljes növekedést, és átalakulnak bábokká.
A bábokban zajlik a test átalakulása, és előkészületek történnek a felnőtt rovar kifejlődéséhez. Ez a folyamat általában 2-4 hétig tart, bár az időtartam változhat a környezeti feltételek és az egyedek között. A bábák védelme érdekében a verőköltő bodobácsok gyakran rejtőzködnek, például a növények alatt vagy egyéb védelmet nyújtó helyeken.
Végül a felnőtt rovarok kibújnak a bábokból, és aktívak lesznek. A felnőtt verőköltő bodobácsok továbbra is táplálkoznak, és megkezdik a párzási folyamatot, hogy újabb generációt hozzanak létre. Az életciklusuk több generációra terjedhet a melegebb éghajlati területeken, míg a hidegebb éghajlatokon egynemzedékesek lehetnek.
Aki esetleg szeretne mélyebben elmélyülni annak ajánlom figyelmébe az ELTE honlapján megjelent Viselkedési konzisztencia a verőköltő bodobácsnál (PDF) jegyzetet.
