A vidrafű a sekély tócsák és a kis kerti tavak szép mocsári növénye. Fehér sziromlevelei nyáron nyílnak. Rendszeres gondozást igényel, különben más növények kárára könnyen elszaporodhat.
A vidrafű jellemzői
A vidrafű (Menyanthes trifoliata) mindenhol elterjedt, ahol természetes vagy mesterséges tavak vagy mocsarak találhatók. Általában más vízi- és mocsári növényekkel együtt él, de májustól júniusig szép virága miatt kiemelkedik azok közül. Az évelő vidrafű levelei vízszintesen nőnek, az oldalhajtások hossza elérheti az egy métert is. A hajtástengely gyakran a víz felszínén úszik. A hármas levelek hosszú, felálló nyélen ülnek.
Rózsaszín bimbók, fehér virágok
Mindig lenyűgöző jelenség, ahogy a főszár végén ülő bimbóból kifejlődik a virágfürt és kiemelkedik a vízből. A virágok bimbói rózsaszínűek, de amint kinyílnak, láthatóvá válnak a belül fehér sziromlevelek, amelyeket sűrű rojtokra emlékeztető szőrszálak díszítenek.
A növény kétlaki, a két különböző ivarú virág két különböző növényen fejlődik. Az egyik virágnál a bibeszál hosszabb, mint a porzó, a másiknál pedig éppen fordítva van, vagyis hosszúak a porzók és rövid a bibe. Ezzel magyarázható, hogy a vidrafű nem tudja saját magát megtermékenyíteni. Mindig szüksége van az ellenkező nemű párjára. A virág édes nektárt rejt, amely a poszméh kedvelt csemegéje.
Régi gyógyfű
A vidrafű gyógyfűként nagy múltra tekint vissza. E tulajdonságát a benne rejlő keserű menyathin nevű anyagnak köszönheti. A vidrafű leveleit régen (és még ma is) elsősorban gyomor- és bélpanaszok enyhítésére szolgáló gyógyfüves teakeverékekben használták. Voltak azonban sörfőzők is, akik a komló helyett állítólag a vidrafű leveleit használták fel. A vidrafűből készült sör ízéről sajnos nem sokat tudunk.
Védett növény
A vidrafű hazánkban is megtalálható. A mocsarak, lápok ritka eltűnőben lévő növényre, ezért védetté nyilvánították.
Vidrafű gondozása, igényei
A vidrafű gondozása nem igényel különösebb alapismereteket. Azt is mondhatnánk, hogy a növény magától nő. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy növekedését határok közé szorítsuk, hogy a közelében lévő, lassabban és talán nem olyan erőteljesen növekedő vízinövényeknek is maradjon életterük.
A növekedését úgy szabályozhatjuk, hogy a szárait jól visszavágjuk, mihelyt a vidrafű burjánzani kezd. Ha a vidrafű megtermékenyül, és magot nevel, a mag a víz felszínén úszik, és magától csírázik.
Napos és árnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. A vízszintesen elhelyezkedő főszár áttelel, amelyből tavasszal új hajtások fejlődnek. Jól bírja a kemény téli hideget is.
A legmegfelelőbb számára a sekély vizek partja, de igazán a mocsaras talajban érzi jól magát, ahol nincs is kimondott vízfelület. A növény nagyon gyorsan fejlődik, tápoldatra nincs szüksége.
