Angol muskátli (pelargonium x domesticum)
Ismerd meg ennek a népszerű muskátli fajtának a jellemzőit és gondozását.
Angol muskátli jellemzői
Közkedvelt szobanövényünk, a Pelargonium domesticum közeli rokonához, a kerti muskátlihoz (Pelargonium zonale hibridek) képest rövidebb ideig (késő tavasztól őszig) virágzik. Az angol muskátli igényesebb is, mint a kerti muskátli; meghálálja viszont a megfelelő gondoskodást, hiszen nagy, csoportos virágzata gyönyörű és bámulatosan sokszinü – a virágokat gyakran sötét erezet és mintázat is díszíti.
Angol muskátli gondozása
Az ideális hőmérséklet számára éjszaka 10- 1 3 C, nappal pedig leg-feljebb 21 C; a lakásban nevelt Pelargoniumokat nyáron nyugodtan kitehetjük akár a szabadba is. A kihelyezésnél ne legyünk türelmetlenek, mindenképpen gondosan ügyeljünk rá, hogy elkerüljük a fagyveszélyt.
A muskátli egyaránt jól érzi magát egy napos ablakpárkányon vagy a világos, de közvetlen napfénytől védett helyeken; a fényhiánynak a virágzás látja kárát. A legideálisabb, ha napi 16 óra fényt kap, s ebből négy órában közvetlen napfény éri. A legpompásabb virágokat száraz és meleg nyarakon hozza a növény.
Rendszeresen öntözzük alulról, vigyázva, hogy felfreccsenő víz ne csúfítsa el a leveleket, és hogy csökkentsük a szürkepenész kialakulásának veszélyét a buja szárak között. Két öntözés közt mindig hagyjuk kiszáradni a virágföldet. Ha tőzeges virágföldet használunk, a talajfelszín alatt is ellenőrizzük, hogy az alacsonyabb rétegek kiszáradtak-e; előfordulhat, hogy az ültetőközeg teteje száraznak és halványnak tűnik, ám az alsó rétegek még nedvesek. A szabadban nevelt példányoknak több vízre lehet szükségük, hiszen a szél szárító hatású, amitől az ültetőközeg hamar kiszárad. Az eső könnyen kárt tehet az érzékeny szirmokban.
Az angol muskátli (Pelargonium x domesticum) nem szereti a magas páratartalmat. A gombás megbetegedések elkerülése érdekében biztosítsunk megfelelő szellőzést. A beállt növényeket hetente tápoldatozzuk; ha megjelentek a bimbók, magas káliumtartalmú növéntápot használjunk mindaddig, ameddig a virágzás véget nem ér. A muskátlikat ilyenkor vissza kell vágni és átültetni: ha földalapú ültetőközeget használunk, tavasszal kezdjük újra a növény tápoldatozását.
Tőzeges virágföld esetén általános növénytápot adjunk havonta az átültetést követő hatodik héttől kezdődően; tavasztól újra visszatérhetünk a hetenkénti tápoldatozáshoz. A virágzást követően ültessük át. A fejlődő szárvégeket csippentsük le, hogy a növény szép bokros formáját megőrizzük; távolítsuk el a hervadt virágokat.
Kártevők és betegségek
Az üvegházi molytetű számos rovarölőszerrel szemben ellenálló, ráadásul rövid élettartama miatt a kimondottan e kártevő ellen kifejlesztett szert használva koncentrált támadásra van szükség annak érdekében, hogy a rovart fejlődésének valamennyi stádiumában kiirtsuk. Üvegházban biológiai védelemként fürkészdarazsat is felhasználnak ellene.
Gyógyíthatatlan vírusos megbetegedések. A levéltetveken és más, a növény nedveit szívó rovarokon keresztül terjedő vírusok kora tavasszal sárga karikák és csíkok formájában jelennek meg a leveleken: levélfoltosodás.
Fekete szártőrothadás. Többnyire a fiatal, de gyakran a kifejlett szárak is elkapják ezt a fajta rothadást, amelynek következtében alulról elfeketednek és összezsugorodnak. Ültetéskor ügyeljünk rá, hogy tiszta cserepet és ültetőközeget használjunk.
