Fátyolvirág (Gypsophila) fajtái és gondozása

Apró, kecses virágok mely szövevényes sűrű bozótot alkot.

Fátyolvirág fajtái és jellemzői

A fátyolvirág apró levelű, bokros növény, amelyet elborítanak az egész nyáron nyíló, parányi fehér vagy rózsaszín virágok. Magas és alacsony növésű fajtái és egynyári változata honos.

Buglyos fátyolvirág

A buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata) elérheti a 120 cm-es magasságot. Kedvelt fajtái a fehér `Bristol Fairy’ és a rózsaszín, telt virágú ‘Flamingo’.

Kúszó fátyolvirág

A kúszó fátyolvirág (Gypsophila repens) apró, halványpiros virágú, 25 cm magasra növő évelő növény. A telt virágú hibrid fajták, mint például a `Rosenschleier’ vagy a `fink Star’ 30 cm magasak.

Kerti fátyolvirág

A kerti fátyolvirág (Gypsophila elegans) fajtái közül leginkább a 30-50 cm magasra növő ‘Covent Garden’ (más néven `Maxima Alba’) ajánlott, amely egyben kiváló vágott virág is.

Fátyolvirág igényei, gondozása

A fátyolvirág egyszerűen gondozható, egynyári vagy évelő növény. Virágai júniustól augusztusig nyílnak, amik vágott virágnak is alkalmas. A növény akkor fejlődik a legjobban, ha egész nap, de legalább napi négy órán át süt a nap. Jó vízáteresztő talajt igényel. Homokkal segítsük a vízelvezetést. Ne öntözzünk túl sokat. A savanyú talajhoz adjunk meszet.

Ha a fátyolvirágot vágott virágként használjuk, tegyünk a vízbe tartósítószert.

Kora tavasz – ültetés és magvetés

A töveket ültessük jó vízáteresztő talajba. Vessük el az évelő és az egynyári fátyolvirág magjait.

Kora nyár –  karózás

Virágzás előtt karózzuk ki a fiatal töveket, mert a törékeny növényekhez később egyre nehezebben férünk hozzá.

Nyár – metszés

Ha elvirágzás után közvetlenül visszavágjuk a hajtásokat, serkentjük az új hajtások fejlődését.

Ősz – talajtakarás

Hideg teleken takarjuk az évelőket fenyőágakkal, szalmával vagy aprított fakéreggel.

Növénydoktor

A szárrothadás, amely a szártövön látható nyálkás, fekete vagy barna foltokról ismerhető fel, a növény pusztulását okozhatja. A fátyolvirágot ültessük laza, jó vízelvezető talajba, hogy a szártő körül ne állhasson meg a víz.