A gumós begónia ültetése, teleltetése

A gumós begóniák rendkívül népszerűek gyönyörű virágaik miatt, amelyek különböző színűek és formájúak lehetnek. A vörös, narancs, sárga, fehér, lazac és rózsaszín virágok szirmai lehetnek szimplák vagy duplák, a szirmok széle pedig lehet sima, fodros vagy csipkézett. A szirmok szegélyén vagy belső felén megjelenhetnek eltérő színű minták, foltok is.

A gumós begóniák egész nyáron virágoznak, és olyan árnyékos helyeken is virulnak, ahol kevés más, hosszú virágzási periódusú és dekoratív virágú növény tud megélni. Gyakran használják őket ládákba telepített növényként teraszokon és tornácokon, függesztett kosarakban, csakúgy, mint kerti ágyásokban.

A gumós begónia fajtái Dél-Amerika trópusi területein és Afrika déli részén honosak. A legtöbb virágkertészetben vagy a katalógusokban kapható fajták kevert származású hibridek, de mindegyikük azonos termesztési követelményekkel rendelkezik.

A gumós begónia ültetése

Amennyiben gumós begóniával szeretnénk díszíteni a kertünket vagy a teraszunkat, tavasszal vásárolhatunk palántákat a virágkertészetekben, vagy a virág gumóiból magunk is felnevelhetjük a növényeket.

Ha már beszereztük a palántákat, válasszunk egy helyet a gumós begóniák számára, amely eléggé védett a széltől, ahol a talaj jól vízelvezetéssel rendelkezik, és ahol a növények a nap nagy részében árnyékban lesznek. A kora reggeli és késő délutáni nap nem árt nekik, de máskülönben közvetett vagy szűrt fényre van szükségük.

Bár a gumós begóniákat jó vízelvezetésű talajban kell nevelni, nem tolerálják a szárazságot, ezért csapadék hiányában fontos rendszeresen öntözni őket. Ha fák árnyékában vagy fedett részen lévő ládákban nőnek, akkor még nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy a talaj megfelelően nedves legyen. Az öntözés előtt hagyjuk, hogy a növény talaja, akár a kertben, akár a ládában, kissé megszikkadjon. A mohával bélelt drótfüggő kosarak különösen jól működnek a megfelelő vízelvezetés biztosítása érdekében.

A gumós begóniákat a legjobb virágzás és növekedés érdekében hígított, azonos tápelem mennyiséget tartalmazó összetett műtrágyával trágyázzuk a vegetációs időszak során.

Gumóról történő nevelés

Tél végén vagy kora tavasszal vásároljuk meg a gumókat, vagy ekkor vegyük elő azokat, amelyeket az előző évről addig otthon tároltunk. A februárban elültetett gumók júniusra borulnak virágba, a márciusban vagy április elején elültetetteknek pedig júliusban jön el a virágozási idejük.

Ültessük a gumókat tőzegmohával vagy vermikulittal feltöltött tálcába vagy lapos edénybe. Ha az előző évről tárolt gumókon nem fedezhetők fel betegség jelei, akkor használhatjuk ugyanazt a táptalajt, amelyben addig tároltuk őket, ellenkező esetben azonban a talajt cseréljük ki ugyanúgy friss tőzegmohára vagy vermikulitra, mint az újonnan beszerzett gumók esetében. Keressük meg a minden egyes gumó tetejét, vagyis a mélyedéssel rendelkező részét, és ezzel a felével felfelé ültessük a gumókat tálcába úgy, hogy a tőzegmoha vagy a vermikulit épp csak betakarja őket.

Ebben a kezdeti időszakban a gumók nagyon érzékenyek a rothadásra, ezért fontos, hogy a táptalajt megfelelően nedvesen tartsuk, de ne vizesen, és ne engedjük, hogy a víz felhalmozódjon, pangjon a gumó felső, mélyedéses részén. Helyezzük a gumókkal teli tálcát beltérben olyan helyre, ahol 21 °C körüli hőmérséklet van, és ahol közvetett fény éri őket, nem direkt napsütés. A növekedés ezen szakaszában a növényeknek nincsen szükségük kiegészítő megvilágításra.

A gumós begónia átültetése cserépbe vagy nagyobb ládába

Kis idő elteltével a gumók aljáról, oldalairól és tetejéről is gyökerek nőnek ki, a növény szára pedig a gumó tetejéből hajt majd ki. Körülbelül egy hónap elteltével a szárak 2,5 centiméter magasak lesznek. Amint ezt a méretet elérték, időszerűvé válik, hogy a gumókat nagyobb ládába vagy cserépbe helyezzük. Ezek lehetnek akár 12-15 centiméter átmérőjű átmeneti cserepek, de lehetnek akár már az állandó helyükként szolgáló nagyobb cserepek vagy ládák is. A kiegészítő megvilágítás biztosítása, illetve a növények világosabb helyre történő áthelyezése segít a rövid, masszív szárak kialakulásában. A nem megfelelő fénymennyiség hatására azonban a növény magas, hosszú szárakat növeszt.

A szárak ritkítása

A kis gumókból kisebb növények, míg a nagyobb gumókból nagyobb méretű növények fejlődnek ki. A virágok méretét azonban nem a gumó mérete befolyásolja, hanem az egyes gumókból kinőtt szárak száma. Ha nagyobb virágokat szeretnénk, ritkítsuk meg a hajtásokat, amikor azok körülbelül 7-8 centiméter magasak. A kis gumók esetében két vagy három szár az ideális, míg a nagyobb gumóknál három-hat szárral lehet számolni. A megfelelő számú szár elérése érdekében csípjük le az esetleges felesleges hajtásokat.

Bizonyos fajtákat, például amelyeket függőkosarakba szánnak, úgy termesztenek, hogy minél nagyobb mennyiségű virág legyen rajtuk, nem pedig a virágok mérete a lényeg. Amennyiben nekünk is ez a célunk, úgy a hajtásokat nem szabad megritkítani, mert ezáltal a növény bokrosabb lesz és rengeteg kisebb virágot hoz, különösen, ha a szárak hegyét májusban vagy június elején lecsípjük.

A növény szabadtérhez való szoktatása

A növények szabadtéri körülményekhez való hozzászokását körülbelül két héttel az utolsó fagyok előtt, vagyis április közepe táján kezdjük meg. Amikor az idő már melegebb, vigyük ki a növényeket a szabadba, egy árnyékos, széltől védett helyre, de hozzuk is vissza őket a beltérbe, mielőtt még este lehűlne a hőmérséklet. A következő napokon ismételjük ezt meg, fokozatosan vigyük a növényeket erősebb fényre, és fokozatosan tegyük ki őket szélnek is, de továbbra is minden este vigyük vissza őket éjszakára beltérbe.

Ha az idő már stabilan meleg, a talaj is felmelegedett és a fagyveszély teljesen elmúlt, ültessük át a növényeket az erkélyen, a teraszon vagy a kertben elhelyezett függőkosarakba, vagy helyezzük át a cserepeket és virágládákat állandó nyári helyükre.

A gumók tárolása

A gumós begóniák, függetlenül attól, hogyan termesztjük őket, üvegházban vagy szabadban, az ősz beköszöntével felkészülnek a pihenő időszakukra, ezért nem alkalmasak arra, hogy egész évben szobanövényként díszítsék a környezetünket. A pihenő időszakban a begónia gumókat beltérben kell tárolni, mert télen a földben maradva elpusztulnak. A gumókat már nyár végén el kell kezdeni előkészíteni nyugalmi állapotukra.

Augusztus végétől fokozatosan csökkentsük öntözéskor a vízmennyiséget és hagyjuk abba a műtrágyázást. Egyesek eltávolítják a szeptemberben képződött virágrügyeket, hogy ezáltal is ösztönözzék a növényt a nyugalmi állapotra és az energiáinak a gumóban történő tárolására.

Ássuk ki a begónia gumókat, amikor a fák lombkoronája sárgulni kezd, vagy amikor beköszönt az első fagy. Vágjuk vissza a szárakat körülbelül 12 centiméternyire, és hagyjuk, hogy a gumók szobahőmérsékleten, közvetlen napfénytől védve kiszáradjanak, amíg a szárak megmaradt része is elszárad. Ezután távolítsuk el a gumókról a szárakat, a megmaradt gyökereket és az esetlegesen rátapadt földet, de ne mossuk meg őket. Helyezzük a gumókat perforált műanyag zacskóba, amelyet tőzegmohával vagy vermikulittal előzőleg kibéleltünk.
A gumókat hűvös, sötét helyen, 4-10 °C között tároljuk, ami sokkal hűvösebb, mint amilyen a legtöbb pincében van, azonban a hőszigetelt, de fűtetlen tetőtér elég hűvös lehet és megfelelhet erre a célra. Szintén megfelelő lehet egy második hűtőszekrény is, amelyet ilyen célokra használunk, és ideális hely lehet a gumók és más hasonló, hűvös hőmérsékletet igénylő növényi részek tárolására.

Időnként ellenőrizzük, hogy a gumók nem rothadtak-e, lágyultak-e vagy fonnyadtak-e meg, és amennyiben ilyen gumót találunk, azt azonnal dobjuk is ki.

Szaporítás

A burgonyagumókkal ellentétben a begónia gumókat nem lehet darabokra vágni, hogy több növény teremjen belőlük. Azonban elég könnyen szaporíthatjuk a növényt dugványokról, vagy akár magról is.

Szaporítás dugványról

A gumós begóniák szaporításának egyik általános módja a dugványok gyökereztetése. Ha akkor ritkítjuk meg a szárakat, amikor azok körülbelül 7-8 centiméter magasak, használhatjuk ezeket a hajtásokat is dugványoknak. Néhányan minden hajtással együtt a gumó egy kis darabját is kivágják, hogy növeljék a szár gyökeresedésének esélyét, azonban a gumón lévő seb sokkal védtelenebbé teszi a gumót, lehetővé téve, hogy betegségeket okozó organizmusok támadják meg.

Mielőtt levágnánk a dugványokat, készítsünk elő egy úgynevezett Forsythe-edényt, amelyben a dugványok gyökerezni fognak. Ehhez vegyünk egy 5-7 centiméter átmérőjű, máz nélküli agyagcserepet, és zárjuk le az alján lévő vízelvezető lyukat. Tegyük bele az agyagcserepet egy körülbelül 25 centiméter átmérőjű műanyag edénybe, majd a két edény közötti részt töltsük fel vermikulittal, ami által egy körülbelül 7-8 centiméter széles vermikulit gyűrű keletkezik az agyagcserép körül. Nedvesítsük meg a vermikulitot, majd töltsük fel vízzel az agyagcserepet. Vágjuk le a gyökereztetni kívánt szárakat, és helyezzük bele a nedves vermikulitba. Tegyük az egész edényt egy átlátszó műanyag zacskóba, majd zárjuk le a zacskó tetejét, hogy a dugványok körüli levegő nedves maradjon. Helyezzük a Forsythe-edényt meleg helyre, ahol sok, de nem közvetlen fény éri a növényeket. Mivel az agyagcserép víztartó tulajdonságú, magukat a dugványokat nem kell öntöznünk, csupán a cserepet kell rendszeresen feltöltenünk vízzel.

Két-négy hét elteltével a dugványok általában már jól meggyökeresednek. Ekkor néhány napig még hagyjuk a zacskóban őket, de naponta egy kis időre nyissuk ki a zacskó száját, hogy a növények hozzászokjanak a zacskón kívüli levegő páratartalmához. Ezután ültessük el a dugványokat cserepekbe, majd a fent leírtak szerint szoktassuk őket a szabadtéri levegőhöz és ültessük át vagy helyezzük át őket végleges helyükre. Szeptemberre kis gumók alakulnak ki a növények alsó végén, amelyeket ugyanúgy kell kiszárítani és tárolni, mint a nagyobbakat.

Szaporítás magról

A gumós begóniák magról is szaporíthatók, de a nyári virágzáshoz már decemberben vagy januárban el kell vetni a magokat.
Ehhez töltsünk meg egy virágládát vagy egy szaporítóládát finom szemcséjű cserepes földkeverékkel, és nedvesítsük meg. Nyomkodjuk bele a magokat a földbe és enyhén takarjuk le őrölt tőzegmohával. Nedvesítsük meg a tőzegmohát egy vízpermetezővel, majd fedjük le üveg vagy műanyag tetővel, hogy ezáltal bent tartsuk a nedvességet.

21 °C fokos állandó hőmérsékleten a csírázás általában körülbelül tíz napig tart, de eltarthat akár három hétig is, különösen, ha a cserépben lévő föld hőmérséklete 21 °C foknál alacsonyabb. Csírázás után hagyjuk a műanyag vagy üveg tetőt a növények felett még egy vagy két napig, majd távolítsuk el.

Ritkítsuk ki a palántákat, hogy egymástól körülbelül 5 centiméternyire legyenek. Az erős fény, például egy fluoreszkáló növekedést segítő kiegészítő megvilágítás, hasznos lehet az erős palánták kifejlődéséhez.

Amikor a palánták elérték azt a méretet, hogy a virágláda vagy a szaporítóláda már zsúfolttá vált, ültessük át őket nagyobb virágládákba vagy cserepekbe, porózus, jó vízelvezetésű cserepes földkeverékbe. A fentiekben leírtak szerint szoktassuk a növényeket a szabadtéri levegőhöz, majd helyezzük el őket végleges, nyári helyükre.