Liziantusz, (Nagyvirágú préritárnics – Eustoma grandiflorum)

A Liziantusz (Lizike) még viszonylag új növénynek számít a cserepes növények piacán, de máris sokan kedvelik. Szinte egész nyáron virágzik, ősszel azonban sajnos elpusztul.

Liziantusz jellemzői

E kedves növény hazája Észak-Amerika: Texas, Colorado és Új-Mexikó. Nálunk csak pár évtizede jelent meg a virágpiacon. Eleinte a Lisianthus russellianus latin névvel jelölték, pedig a helyes botanikai megnevezése Eustoma grandiflorum.

A vágott virágtól a cserepes növényig

Régebben a Liziantuszt nagy mennyiségben termesztették, de lsősorban vágott virágként árusították. A japánok már 50 évvel ezelőtt is foglalkoztak vele. A növény az Egyesült Államokban is nagyon kedvelt.

A korábban vágott virágként megismert liziantuszt ma már inkább cserepes növényként kínálják. A cserepes növény esetében csupán arról van szó, hogy a virág hosszabb ideig virít, mint ha levágják a tövéről. Egy-egy ilyen cserépvirág általában sokkal drágább, mint a virágcsokor, viszont tovább gyönyörködhetünk benne. A liziantusszal például legalább három hónapig díszíthetjük otthonunkat.

Nagy virágok több színben

A lizike (liziantusz) levelei a lilioméra hasonlítanak. A hosszúkás levelek csúcsban végződnek, felületük kékes fényben játszik. A bimbók a hajtáscsúcson fejlődnek. A virágok átmérője kifejlett állapotban akár 7 cm-t is elérheti.

A teljesen kinyílt virágok a mák virágára emlékeztetnek. Egy-egy hajtáson több bimbó is fejlődik.

Liziantusz gondozása

A vásárolt növények általában 15-35 cm magasak és nagyon formásak. A magunk nevelte egyedek általában sokkal magasabbra nőnek. A liziantusznak hosszúkás, ovális, kékeszöld levelei vannak.

Virág

Nyáron nagy, kb 7 cm átmérőjű virágokat hoz. Néha találkozhatunk telt szirmú fajtákkal is. A fehér, rózsaszín vagy kék színben pompázó virágoknak nincs illatuk.

Fény és hőmérséklet igénye

Világos, levegős, keleti vagy nyugati fekvésű ablakban helyezzük el. A déli fekvésű ablakokban nem bírja a közvetlen napsütést. A növény számára az ideális hőmérséklet 16-24 °C között mozog. A hőmérséklet nem befolyásolja a virágzási időszakot.

Öntözés és tápanyag

Meleg, napos tavaszi és nyári időszakokban sok vizet igényel. Ilyenkor naponta kétszer is öntözzük meg. Tápoldatot hetente egyszer kapjon. Ha a növény földje kiszáradt, állítsuk a cserepet vízzel teli vödörbe.

Az általános virágföld megfelel a növénynek.

A magunk nevelte növényeket a harmadik levélpár felett vágjuk vissza, hogy elágazzanak, és bokrosabbak legyenek.

Liziantusz szaporítása

A magunk szaporította növények általában sokkal magasabbra nőnek, mint az üzletekben kapható példányok. A nemesítők ugyanis növekedésgátló szerekkel kezelik a növényeket, hogy kicsik és bokrosak (ezáltal jobban eladhatók és szállíthatók) legyenek.

Apró magok

A liziantusz magjai olyan aprók, hogy szabad szemmel alig láthatók. Egy gramm magtömeg mintegy 20.000 magot jelent. A magokat tehát vetéskor keverjük össze egy vagy két evőkanál homokkal, mert így sokkal könnyebben elvethetjük őket.

Töltsünk meg egy vetőládát nyirkos tőzegkorpával, szórjuk rá a magokat, nyomkodjuk le őket kissé a kezünkkel, de ne takarjuk be földdel. Fedjük le a ládát fóliával vagy üveglappal, és tegyük világos, meleg helyre.

Az ideális hőmérséklet 25 °C. A magok 10-14 nap elteltével csírázni kezdenek. Ezt követően azonban szünet következik. Ilyenkor az az érzésünk támadhat, hogy egyáltalán nem történik semmi. Ez az időszak akár három hónapig is tarthat. A hőmérsékletet csak akkor csökkentsük 16-18 °C-ra, ha a sziklevelek növekedni kezdenek.

Amikor a növénykék már olyan nagyok, hogy több levelük is van, ültessünk hármat-négyet egy-egy 10 cm átmérőjű cserépbe, és kissé vágjuk vissza a hajtáscsúcsokat.