Monília elleni védekezés

A moníliagombák termésrothadást vagy hajtáscsúcshervadást okozhatnak a fás szárú növényeken. Dísz- és gyümölcsfákon fordul elő.

Monília jellemzői

A monília (monilinia) nemzetség különböző fajai megtámadhatják az almaféléket és a csonthájas gyümölcsöket, de díszcserjéken is előfordulhatnak. Kárt tesznek a termésben, a hajtásokban és a levelekben. A két legfontosabb faj a Monilia laxa és a Monilia fructigena.

A Monilia laxa spórái tavasszal, nyirkos időben kezdenek csírázni a virágok termőjén. A gomba behatol a növény belsejébe, és megtámadja a szállítószöveteket. A virágok és a levelek elszáradnak és elhalnak, a gomba pedig egyre tovább terjed a hajtásokban.

A Monilia fructigena spórái a sérült, repedt, kártevő rágta vagy beteg szomszéddal érintkező terméseket fertőzik meg. A gomba által okozott rothadás gyorsan átterjedhet a szomszédos termésekre is.

A gombák a fán maradt, töppedt terméseken, illetve a hajtások és ágak burjánzó részeiben telelnek át.

Monília felismerése

Hajtáscsúcshervadás: A fertőzés már tavasszal, virágzás idején vagy az azt követően észlelhető. A virágok hirtelen megbarnulnak, az azonos hajtáson lévő levelek a csúcsukig barnára színeződnek és elhalnak. A megbarnult bélszöveten láthatjuk, hogy a gomba az ágak mentén terjed tovább. A monília gyakori áldozata a sárgabarack és a meggy, a dísznövények közül a babarózsa és az aranycserje. Az eső kedvez a fertőzésnek, ezért ilyen időben az alma is megbetegszik.

Termésrothadás: A tünetek kora nyártól őszig, a félérett vagy érett terméseken jelentkeznek. Az érés előrehaladtával nő a fertőzés kockázata. A gombaspórák a terméshéj repedésein keresztül behatolnak a gyümölcsbe, és az egész termésre átterjedő rothadást okoznak. A gyümölcs héján koncentrikus körökben elhelyezkedő, sárgás vagy szürkés spóratelepek jönnek létre. A továbbterjedő fertőzés rövid idő alatt belepi a termést. A beteg termések lehullanak, vagy elszáradnak a fán. Ezekben éppúgy áttelel a gomba, mint a hajtások fás részeiben.

Feketerothadás: A termésrothadás különleges fajtája, amely a fertőzött alma és körte tárolásakor alakul ki. A gyümölcs héja kékesfeketére színeződik, húsa a magházig megbarnul. A feketerothadásnak kedvez a sötétség, az alacsony hőmérséklet és a száraz levegő.

Megelőző intézkedések

Hosszan tartó nedves időben előzzük meg a fertőzést: mivel a hajtáscsúcshervadás később gyakran termésrothadást von maga után, fontos, hogy megelőzzük ezt a gombabetegséget. Hosszabb esőzések idején tanácsos bepermetezni a fertőzésre különösen érzékeny fajokat és fajtákat, hogy megakadályozzuk a gombaspórák kicsírázását a bibeszálakon. Használjunk szerves gombaölő szert, kéntartalmú szert vagy rézgálicot a virágzási időszak elején, közepén és végén. Permetezzünk szélcsendes időben, este, amikor már nincs sok rovar a levegőben, jóllehet az említett szerek a méhekre nem ártalmasak.

Metszés

Ha tavasszal termésmúmiákat találunk a gyümölcsfákon, mindenképpen távolítsuk el őket. Az ágakra vagy gallyakra tapadt múmiákat a fás résszel együtt vágjuk le. A moníliagombával fertőzött hajtások bélszövete barnára színeződik. Ezeket egy legalább 20 cm-es egészséges farésszel együtt vágjuk le. Az elszáradt, burjánzó hajtáscsúcsokat szintén az egészséges fáig metsszük le.

Rendszeresen szedjük le a fertőzött termések ‘múmiáit’; az utolsókat lombhullás után vagy késő télen, a fa metszésekor.

Fakorona ritkítása; A hajtások eső után hamarabb száradnak, és kevésbé veszélyezteti őket a hatáscsúcshervadás.

Termés ritkítása; Nagyszámú terméskezdemény esetén törjük le a kisebb terméseket. Ez megerősíti a nagyobbakat, és megakadályozza a kölcsönös fertőzést.

Gondos szedés; A terméseket úgy szedjük le, hogy ne sértsük meg az ágakat. Tárolás előtt vizsgáljuk meg a gyümölcsöket.

Megelőző permetezés; A rügyfakadás állapotában lévő, virágzó cseresznye-, meggy- és sárgabarackfákat permetezzük szerves gombaölő szerrel.

Monília fertőzésre hajlamos fák

Alma: Moníliás termésrothadás a gyakran még a fán lévő almákon: a sérült helyek megrothadnak, később koncentrikus gyűrűkben elhelyezkedő spóratelepek veszik körül őket. Feketerothadás tároláskor a terméshéj kékesfekete és bőrszerű, a gyümölcshús a magházig barna.

Birs, díszbirs: a hajtáscsúcshervadást egy különleges moníliagomba okozza. A gombaspórák a bibén és a bibeszálon keresztül hatolnak be a virágokba. A kifejlődő, kisméretű termések a levelekkel együtt elszáradnak a hajtáscsúcsokon. Az érésben lévő gyümölcsök rothadását más moníliagombák idézik elő.

Körte: Termésrothadás és tárolási rothadás, mint az almánál. Ha a gomba már a fán megfertőzi a körtéket, a szomszédos termések is hamar megbetegednek, így nagyobb fertőzési gócok alakulhatnak ki. Hajtáscsúcshervadás virágzás után: a virágzatok és a hajtások hirtelen elhervadnak és elhalnak.

Cseresznye, meggy: A termésrothadás a félérett gyümölcsöket támadja meg; a gyümölcsök elrothadnak, szürke penésztelepek lepik el őket; később múmiává száradnak. Gyakran előzi meg hajtáscsúcshervadás virágzás közben vagy után.

Kajszibarack, őszibarack: Termésrothadás, amely a gyümölcsök sérülésénél fellépő rothadással kezdődik; az érzékenység és érés előrehaladtával fokozódik; a terméseken szürke spóragyűrűk jelennek meg; a fertőzés gyakran csak a szüretelés után észlelhető. Gyakran megelőzi a virágzás utáni hajtáscsúcs-hervadás.

Rózsamandula, aranycserje: Hajtáscsúcshervadás virágzás idején vagy utána: a gomba a virágokon keresztül behatol a fába, eltömi a szállítószöveteket; a virágok megbarnulnak, a levelek elhervadnak és elszáradnak a hajtáscsúcson; a gomba tovább burjánzik és át is telel a hajtás fás részében.

Szilva, ringló: A termésrothadás már a félérett gyümölcsökön is felléphet; a sérülések helyén barnás, rothadó gócok képződnek; a spóratelepek kezdetben koncentrikus körökben, később elszórtan jelennek meg; a fertőzés hamar átterjed a szomszédos gyümölcsökre; a beteg termések lehullanak, vagy múmiaként a fán maradnak.

Mogyoró: Termésrothadás, amely az éretlen gyümölcsök burkán vagy héján kezdődik; előbb barna foltok jelennek meg, később a termések összetöppednek; a terméságazatok idő előtt lehullanak; a héjon szürkésbarna spóratelepek keletkeznek; ha a növény korán megfertőződik, a termések elkorcsosodhatnak.