Szobahárs gondozása, virága

A szobahárs világoszöld, molyhos levelei hosszú levélnyeleken ülnek. A tavasszal nyíló fehér virágokat a sárga és vörös porzószálak teszik érdekessé. Gyors növekedésű, a fejlődéshez tágas helyet igényel.

A szobahárs jellemzői

Minden bizonnyal a szobahárs (Sparmannia africana) az egyik legrégebbi és legismertebb szobanövényünk. Nagy, világoszöld, bársonyosan nemezes, molyhos levelei és a tavasszal nyíló, sárga és vörös porzószálú, apró, fehér virágok teszik igazán mutatóssá.

Meglehetősen helyigényes

A szobahárs a télikertben vagy a világos, tágas nappaliban érzi magát a legjobban. Rövid időn belül dúsan elágazó, terebélyes cserjévé, valóságos szobai fácskává fejlődik.

A szobahárs erőteljes növekedésű növény, évente akár 75 cm-t is nőhet. Megfelelő környezeti feltételek mellett végleges magassága a 4 métert is elérheti.  Metszéssel azonban nyugodtan szabályozhatjuk a magasságát.

Tavasszal virágzik

Tavasszal szinte elborítják a 2 cm átmérőjű, fehér szirmú, sárga és vörös porzójú virágok, amelyek bogernyőben nyílnak. Tudnunk kell azonban, hogy nem minden példány virágzik.

Virágai kellemes, de gyenge illatot árasztanak.

Könnyen alakítható

Annak ellenére, hogy a szobahárs gyors növekedésű, metszéssel könnyen alakíthatjuk a formáját. A virágzást követően – anélkül, hogy a növénynek ártanánk – nyugodtan levághatjuk az ágak felét.

Nyáron kitehetjük a szabadba

A szobahárs nyáron szélvédett helyen a szabadban is jól fejlődik. A hely kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy ha túlságosan árnyékos helyen tartjuk, nagyon megnyúlik és a virágzás elmarad.

Tipp: A szobahárs olyan helyen fejlődik a legjobban, ahol minden oldalról fény éri. Forgassuk gyakran a növényt, különben féloldalassá válhat.

A szobahárs igényei, gondozása

Napfényes helyen neveljük. Nyáron 21-22 °C, télen pedig 10-15 °C hőmérsékletet igényel.

Öntözés, talaj és tápanyag

Nyáron bőségesen, a melegebb időszakokban akár naponta is öntözzük. Hetente adjunk az öntözővízhez tápoldatot. Télen csökkentsük a vízadagot, és ne trágyázzuk.

Tavasszal – a virágzást követően – ültessük át általános virágföld és kavics egyenlő arányú keverékébe. Megfelelő nagyságú cserepet válasszunk, hogy az év során már ne keljen átültetnünk.

Nyesés és visszavágás

A virágzást követően alaposan megritkíthatjuk, akár a hajtások felét is eltávolíthatjuk. Ez a növény fejlődését nem befolyásolja, általában akkor van rá szükség, ha már túl nagyra nőtt.

Szaporítás

A növényt április-májusban dugványozással egyszerűen szaporíthatjuk. A legjobbak erre a célra a kétleveles, virágbimbós hajtáscsúcs-dugványok.

A dugványok egy pohár vízben is könnyen meggyökeresednek, de rögtön egyenlő arányú homok-tőzeg keverékbe is dughatjuk őket.

Dugványozás előtt a vágási felületeket mártsuk gyökeresedést serkentő hormonkészítménybe, így 3-4 hét alatt meggyökeresednek. Fontos a sok fény és a páradús levegő.

Figyeljünk arra, hogy csak virágzó hajtásokról szedjünk dugványokat, különben az új növény nem hoz majd virágokat.