Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) tartása, öntözése és betegségei

Lám, ezt a rovaremésztő növényt egyfelől a latin Vénusz, másfelől a görög Dioné istennőről nevezték el. Nem csoda, hiszem a legelbűvölőbb növények közé tartozik, amelyet csak ismerünk.

A Vénusz légcsapója (Dionaea muscipula), nemzetiségének egyetlen fajaként, csak Carolina (USA) tengerpart közeli tőzegmohalápjain honos. Ott állítgatja májustól júliusig levélcsapdáit, hogy legyeket és más rovarokat fogjon.

A könyvlapszerűen nyitott levelek szélén a merev serteszegély karmocskákként áll szét. Ha az érzőszőröket rovar vagy bármilyen idegen test érinti, a levél két lemeze a főér mentén villámgyorsan összecsukódik, és a karmocskák ujjként összekulcsolódnak. A Vénusz légycsapója kis termetű, évente új tőlevélrózsát fejleszt. Az ablakpárkányon tartva sajnos nem hosszú életű. Palackkertben viszont jól érzi magát.

Gondozás, öntözés és tápanyag igényei

Világos, de nyáron-télen egyaránt viszonylag hűvös helyet kíván. Télen 6-10 °C javasolt, ennél alacsonyabbra azonban nem csökkenhet a hőmérséklet. Talajigénye a tőzegkorpa és tőzegmoha keveréke. A tőzeget lágy esővízzel rendszeresen öntözve tartsuk mindig nyirkosan, ne hagyjuk kiszáradni! Télen alig öntözzük. Gondoskodjunk magas páratartalomról. Tavasztól nyárig havonta egyszer egyezrelékes töménységű tápoldattal öntözzük. Tavasszal tálakba átültethetőek. Levéldugvánnyal vagy magvetéssel szaporítható, de körülményes eljárás.

Kártevők és betegségek

A szárazság biztos pusztulást okoz, míg a túl sok öntözéstől télen megrothadhat a növény.