Grincsfa készítés, alapanyag és kellékek

Grincsfa vagy manófa – az idei karácsonyi dekoráci­ók talán legnépszerűbbike lesz. Igaz, még van idő szentestéig, de máris sok kiskertben, ajtó mellett ott pompáznak a kunkori végű fák.

A karácsonyt megelőző időszakban évről évre megjelennek a leg­népszerűbb, legdivatosabb kellékek: az éjfekete fenyő fehér díszekkel, a vibráló színekbe öltöztetett fa, az angyalszárny, a hatalmas fémszar­vasokkal ékesített koszorú… Az olykor ízléses, olykor giccses kellékek között viszonylag újdonságnak számít a bohókás grincsfa, amelyre álta­lában vidám adventi-karácsonyi dekorációként tekintenek.

Honnan is ered maga a szó: grincsfa, illetve a grincs?

A Grincs (eredetileg Grinch) egy zöld színű, szőrös, morcos tekinte­tű manónak a neve, aki Theodor Seuss Geisel (Dr. Seuss) amerikai író egyik gyerekkönyvének a főszereplője. A How the Grinch Stole Christ­mas! című mese először 1957-ben jelent meg, egyszerű nyelvezetű,rímekben íródott, nem mellesleg a szerző, illusztrálta: egy zsémbes manóról szól, aki az őt ért sérelem megbosszulásaként az összes kará­csonyi kelléket ellopja a városból, gondolván, hogy ezáltal magától az ünneptől is megfosztja az embereket. A város lakói mégis megünneplik a karácsonyt, így a manó szíve is meglágyul, látva, hogy az ünnep nem a külsőségekben, hanem a szívekben lakozik.

A mese magyarul Tandori Dezső fordításában jelent meg 2000-ben Hogyan lopta el Görcs a kará­csonyt címmel. A manótörténet népszerűvé válásában minden bizonnyal nagy szerepe volt a 2000-ben bemutatott A Grincs című filmnek, amelynek készítői jócskán kiegészítették a történetet, minthogy az ere­deti mű egy képeskönyv. A szőrös, zöld színű, sipkás Görcs alakja ihlette tehát a grincsfát (angolul grinch tree), amelynek a készítése alighanem angol nyelvterületen sem tekint vissza túl nagy hagyományokra, így hát maga a szó a magyar nyelvben is újnak, sőt szokatlannak számít.

És hogy ellophatja-e a grincsfa a karácsonyt? Természetesen nem, hiszen igaz, hogy a mese elején Görcsnek még „két számmal kisebb a szíve”, de végül rájön:

„A KARÁCSONY mégsem annyi, amit a boltban kapni,
És ajándékot kapni – valami több a KARÁCSONY,
Ezek szerint… Barátom! Tanultam valamit megint?
És furcsa görcsöt érzett a szíve táján.”

Miből készül a grincsfa?

A grincsfa – más néven manósipka vagy manófa – általában zanótból készül, de elkészíthető örök­zöld ágakból vagy földlabdás tujából készül, de felöltöztethető így akár a kerti japánfű is. Viszont a legmutatósabb a zanótból készült grincsfa, mely nagyon jó alapja lehet fánknak.

Grincsfa alapanyag

Grincsfa alapanyag, kellékek

  • Zanót vagy örökzöld tuja, esetleg fenyőágak
  • vékony drót ami formázható, lehet akár színes is.
  • kaspó, lehetőség szerint kerámia a súlya miatt, hogy stabilan álljon.
  • ragasztópisztoly
  • száraz vagy vizes oázis (vizes oázis esetén tovább lesz zöld a zanót),
  • díszítő elemek, szalagok, gömbök, toboz stb, attól függ milyen grincsfát szeretnénk.

A grincsfa elkészítése házilag

A kaspó alját tömjük ki agyaggal, kaviccsal hogy nehéz legyen. Ezután helyezzük bele a száraz oázist (kreatív hobbiboltokban és virág nagykereskedésekben is kapható), lehetőleg a kaspót jól tömjük ki vele, hiszen ebbe fogjuk beleszúrni a zanót szárakat. Ha nem sajnáljuk a kaspót, akkor akár bele is ragaszthatjuk a száraz oázist, mert így még stabilabb lesz. A zanót vastagabb, hosszab szárait szúrjuk bele a kaspónk közepébe, majd kifelé haladva a rövidebb szárakat is szúrjuk bele.

A növény ágait alulról kezdve vékony formázható dróttal spirálszerűen megkötözzük, süveg alakú formát létrehozva, a sipka csúcsát lefelé kunkorodóvá alakítva. Ezután tuját vagy fenyőágat szúrjunk a kaspóba, körülölelve a zanótot. Ha gondoljuk akár hozzá is drótozhatjuk a fánkhoz, majd egy színes szalaggal lentről fölfelé haladva a drótot eltakarva átköthetjük. A végén gömbökkel díszíthetjük, a csúcsára pedig tobozt, gömböt vagy csillagot akaszthatunk; amely még jobban lehúzza, lefelé kunkorítja a sipkát.