Érdekesség

Törpe növények gondozása, nemesítése

Kicsi, kisebb, legkisebb – a szobakertészek körében egyre népszerűbbek a törpe növények, amelyek teljesen ugyanúgy néznek ki, mint nagyobb rokonaik.

A törpe növények választéka egyre nagyobb

Egy két évtizede, hogy a virágüzletekben megjelentek a cserepes növények első törpe változatai. Először a fokföldi ibolyát vásárolhattuk meg.

A kutatók mindig szívesen kísérleteztek ezzel a növénnyel. A nemesítőmunka eredményeként újabb és újabb virágszínek, fodros virágok és hullámos levelek jelentek meg. És mindezek természetesen “kicsinyített” kiadásban.

Később megjelent a cserepes rózsa, majd tavasszal az alacsony nárcisz is. Ezek után a zöld dísznövények következtek. A kicsi borostyán mellett megjelent a hüvelykujjnyi mexikói törpepálma, a gombostűfejnyi kaktusz és a törpe sugárarália.

A szobanövények “kicsinyített” változatai úgy hasonlítanak nagyobb rokonaikra, mint egyik tojás a másikra. A levelek és a növény formája, a virágok, a termések ugyanolyanok, csak sokkal kisebbek.

A törpe növények keletkezése

Ezek a törpe növények nem a természet alkotásai, és nem a természet döntött úgy, hogy a kisebb növényekkel több hely lehetne a földön. Éppen ellenkezőleg. Komoly nemesítőmunka rejlik e növények létrejötte mögött, és természetesen a véletlen is szerephez jutott. Nem minden törpe növény keletkezésének folyamata azonos, nemesítésüknek több változata is ismert.

A helyzet a hagymás növények esetében a legegyszerűbb, mint amilyen az írisz vagy a nárcisz. Ezek nem is igazi törpe növények, mint ahogy az méreteikből látható is. A kerti nárciszhoz képest viszonylag kicsik, de más törpe növényekkel összehasonlítva bizony elég nagynak bizonyulnak. Ezen növények alapjául ugyanis a természetben előforduló növények szolgálnak, amelyek közül mindig a legkisebbeket használják fel a nemesítés során.

Más növényeknél, mint például a ciklámennél vagy a fokföldi ibolyánál azt az eljárást alkalmazták, hogy az amúgy is kis növésű egyedeket még kisebb növésű egyedeket még kisebb növésű vadon élő fajokkal keresztezték.

A hagyományos cserepes fokföldi ibolya alapfaja a ‘Saintpaulia ionantha’, de törpe fokföldi ibolya alapjául az Afrikában honos vad, bőségesen virágzó, kúszó faj, a ‘Saintpaulia grotei’ szolgált.

A legtöbb törpenövény azonban a laboratóriumokban keletkezik, úgynevezett szövet-kultúrákból, amelyek révén a rendelkezésre álló viszonylag kevés anyagból sok növény nevelhető. Ezen eljárás során sokszor jön létre mutáció, vagyis törpe növény. Ezeket a véletlenül létrejött apróságokat azután tudatosan tovább nemesítik.

Egyre kisebbek

A törpe növények esetében az idő is meghatározó tényező. Ha ugyanis az évek során mindig a legkisebb növények szolgálnak a nemesítő munka alapjául a növények is egyre kisebbek lesznek. A nemesítők a fokföldi ibolya esetében már odáig jutottak, hogy a törpe változatok már egy tojástartóban is kényelmesen elférnek.

Gondozásuk nem egyszerű

Ha törpe növényt vásárolunk, már a kezdet kezdetén számolnunk kell azzal, hogy nem él sokáig. Gondozásuk elvileg megegyezik a hagyományos növények gondozási igényeivel. Ez azt jelenti, hogy ha például a rózsa a napos helyet kedveli, a cserepes rózsa is ugyanazt igényli. Ha a nagy bubifejecskét csak alulról szabad öntözni, a kicsit se öntözzük felülről.

A legnagyobb gondot a megfelelő cserép kiválasztása okozza, méghozzá a vízellátás miatt. Az apró cserépben lévő kevés föld ugyanis nagyon hamar kiszárad, ezért naponta kell öntöznünk. Ugyanakkor az a veszély is könnyen felléphet, hogy túlöntözzük a növényeket. Ellenőrizzük tehát naponta, nincs-e víz a cserépalátétben. Ha van, mindig öntsük ki.

Nemesítés otthon

A szaküzletekben különféle eszközök kaphatók, amelyek segítségével magunk is megpróbálkozhatunk törpe növények nemesítésével. Ilyen eszköz például egy gyűszűnyi drótkosár, amelybe elhelyezhetjük a magot vagy a csírát. A szűk kosárban a gyökérzet nem tud megfelelően fejlődni, és mivel így a gyökerek finomabbak, gyengébbek lesznek, a felső rész – vagyis a növény – sem fejlődik olyan erőteljesen.

E módszer mintájául a japán bonsaikertészet szolgált, ahol a fákat szintén mesterséges módszerekkel akadályozzák a növekedésben. Ez a módszer viszont nem tartozik az olcsó megoldások közé.